Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


6. T-lymphocyták fejlődése és aktivációja, a sejtközvetített immunválasz

Írta: Buzás Edit, Falus András
 
A T-lymphocyta az adaptív immunválasz egyik fő sejttípusa, érésének színhelye a thymus. A thymust legkorábban a CD4–/CD8– γδ γT-sejtek és NKT-sejteket hagyják el. A legnagyobb mennyiségben elődorduló T-sejtek, az αβ T-sejt-receptorral rendelkező T-sejtek csak a thymusbeli pozitív és negatív szelekciós folyamatokat követően hagyják el a csecsemőmirigyet. A két szelekciós folyamat során apoptózissal elpusztul a T-sejtelőalakok túlnyomó többsége (a saját MHC-peptid komplexet fel nem ismerő haszontalan, illetőleg a túl nagy aviditással felismerő, veszélyes sejtek). A perifériára kikerülő T-sejtek viselhetnek a felszínükön CD4-molekulát, ezek túlnyomó többsége helper T-sejt, azonban néhány százalékuk úgynevezett természetes reguláló T-sejt (natTreg). A thymust elhagyó citotoxikus T-lymphocyták CD8+ molekulát expresszálnak a felszínükön.C
Az érett, naív T-sejtek csatlakoznak a periférián recirkuláló lymphocyták tömegéhez. Amennyiben receptoruk nagy aviditással kötődik a periférián valamely peptid-MHC komplexhez, és ezt a kapcsolódást kostimulációs molekulák közötti kapcsolat létrejötte is megerősíti, úgy kialakul az érett immunológiai szinapszis, mely helper T-sejtek esetében hosszabb ideig, citotoxikus T-sejtek esetében percekig marad fenn. A T-sejtek aktiválódását proliferáció és differenciáció követi. A Th0-sejtekből TH1-, TH2- vagy TH17-sejtek differenciálódnak. A TH1-sejtek elsősorban IL12, TNFα, IFNγ, TNFβ és limfotoxin (LT) termeléssel jellemezhetők, míg a TH2-sejteket az IL-4, IL-5, IL-6, IL-9, IL-10, IL-13, a TH17 sejteket az IL-17 citokinek termelése jellemzi. Az effektor T-sejtek citokinek szekréciója révén vesznek részt az immunválaszban. A citotoxikus T-sejtek az MHC I-peptid komplex sejtfelszíni felismerése után, az érett immunológiai szinapszis létrejöttével granulumaikat kibocsátják, és a felismert célsejt apoptózisát indukálják.
Míg a Th-sejtek az MHC-II-molekulákkal együtt bemutatott exogén eredetű, addig a Tc-sejtek az MHC-I-molekulákkal asszociált endogén (pl. virális vagy tumor) antigéneket ismerik fel. A T-lymphocyták és az antigénbemutató sejtek antigénspecifikus (TCR-MHC-antigén) kölcsönhatását számos antigénre nem specifikus kapcsolat (CD4-MHC II, CD8-MHC I, CD28-B7, CD40-CD40L, CD2-LFA-3 stb.) valamint citokinek (pl. IL-1) is fokozzák.
Ennek eredményeképpen az antigénspecifikus TCR-rel rendelkező T-sejteken nő az IL-2-receptorok száma, és a fokozott IL-2 termelés a T-sejtek klonális osztódását váltja ki. Az aktiváció során effektor T-sejtek és hosszú életű memória T-sejtek jönnek.
Mind az antigénspecifikus CD8+ T-sejtek, mind az antigénspecificitást nem mutató természetes ölő (NK) sejtek közvetlen citotoxikus hatásúak.
Az elsősorban intracelluláris patogének ellen irányuló sejtközvetített immunválaszban jelentős élettani szerepe van továbbá a késői típusú túlérzékenység (DTH) összetett sejtes folyamatainak is, melyek kialakulására a T-sejtek által termelt citokinek is jelentős befolyást gyakorolnak.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave