Meglepően magas a γδ T-sejtek aránya bőrben, a nemi szervek nyálkahártyájában, a placentában és az emésztő- és légzési rendszer szöveteiben. Mint azt korábban részletesen tárgyaltuk, a γδ T-sejtek sokfélesége mind az αβ T-sejtek, mind a B-sejtek sokféleségét felülmúlja. Ez annak ellenére így van, hogy a γδ T-sejtek V-gén „használata” korlátozott. Bár e sejtek funkciójáról, MHC-restrikciójukról, targetspecificitásukról jelentős viták folynak, az azonban bizonyított, hogy a γδ-sejtek által felismert antigének között igen sok a parazita (pl. Plasmodium) és a filogenetikailag igen konzervatív, legtöbbször fertőző mikrobából származó antigén (pl. hősokk-fehérje), valamint szuperantigén. Mai vélemények alapján felismerési mintázatukban a γδ T-sejtek inkább a B-lymphocyták felismerési mintázatára, semmint a klasszikus αβ T-sejtekére emlékeztetnek. Más szóval a γδ T-sejtek inkább az antigének konformációját (tehát natív, nem processzált szerkezetét) ismerik fel, és nem a szekvencia által meghatározott szerkezetet. Mint effektor sejtek, a γδ T-sejtek is mutathatnak citotoxicitást és citokintermelést. Egy különlegesen érdekes faktor, a keratinocyta növekedési faktor, amely a bőrrel asszociált γδ T-lymphocyták szerepét tanúsítja a kültakaró sejtösszetételének szabályozásában. Úgy tűnik, ezek a T-lymphocyták azért vannak jelen a bőrben, hogy a sérült bőr gyógyulását elősegítsék az epidermalis növekedési faktor termelés indukciójával, illetőleg a lokális immunválasz DTH irányú eltolásával.

Az intraepithelialis T-sejtek (legyenek bár αβ vagy γδ T-sejtek) recirkulációja jelentősen kisebb, mint a szervezet más részén található αβ- és γδ-sejteké.