Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


6.2.2. Génaktiváció és -kifejeződés a T-sejt aktiváció során

Percekkel, illetve órákkal a TCR antigénkötése után egy sor új mRNS jelenik meg a T-sejtekben, ezek protoonkogéneket, citokineket és citokinreceptorokat kódolnak.
A protoonkogének közül a már említett c-myc, illetve a c-fos és a c-jun a legjelentősebb. A c-myc az osztódásnál a DNS szintézis iniciálásához, a c-fos és a c-jun pedig az IL-2 gén átírásához szükséges (6.12. ábra). Ezen a szinten gátolja a T-sejt-aktivációt a gyógyászatban ma már kiterjedten alkalmazott cyclosporin A és az FK-506 is, amelyek a citoplazmában levő ciklofilinhez kötődve gátolják a kalcineurint, az IL-2 átíráshoz szükséges egyik transzaktivációs faktor (NF-AT) Ca2+-függő aktivációját.
Az IL-2 és a IFNγ gének átírása az antigén kötését követő egy órán belül indul meg. A specifikus, autokrin módon ható T-sejt növekedési faktor, az IL-2 transzkripciója során mai tudásunk szerint legalább négy (NF-AT, NFκB, Oct-1 és AP-1) transzkripciós faktor kötődik az IL-2 gén specifikus enhancer részéhez. Az AP-1-molekula fehérjealegységei ugyanakkor az előbb említett két onkogén termékei, a jun és a fos fehérjék. Ezen a szinten nyer molekuláris értelmet az a tény, hogy a T-lymphocyta aktivációjához két jel szükséges.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave