A kifejezés, „sejtközvetített immunitás” nem egészen helytálló, egyrészt mert az ún. „humorális” immunválasz is sejt- (B-, Th- stb.) közvetített, másrészt a klasszikus sejtközvetített immunválasz egyes típusaiban az antitesteknek jelentős szerepe van. A sejtközvetített immunitás folyamataiban a T-sejtek különböző típusai mellett, antigénre nem specifikus sejtek: természetes ölősejtek (NK), macrophagok, neutrophil és eosinophil granulocyták is részt vesznek. A sejtközvetített immunitás folyamataiban antigénspecifikus és nem specifikus elemek egyaránt szerepelnek. Így például mind az antigénspecifikus, mind a nem specifikus sejtek a Th-sejtek citokinjeit „használják” a sejtközvetített immunitás során. Természetesen szintén antigénspecifikus az az antitest, amely egyébként nem antigénspecifikus sejtek Fc-receptoraihoz kötődve vesz részt a sejtközvetített immunitásban. Lényeges eltérés a humorális immunválasztól, hogy míg az elsősorban az extracelluláris antigének (baktériumok és termékeik) eltávolításáért felelős, addig a sejtközvetített immunitás intracelluláris patogének, vírussal fertőzött sejtek, tumorsejtek és idegen szövetek ellen jelent hatékony védekezési formát. A sejtközvetített immunválasz két nagyobb részre osztható; a közvetlen citotoxicitásért, illetve az ún. „késői típusú” túlérzékenységért (DTH) felelős effektor sejtek aktivitásának kategóriájára.