Az IL-4 e szakasz kezdetén az összes izotípus termelését befolyásolja (emellett fokozza az ICAM-1- és az MHC-II- expressziót).

Az IgE-termelés szabályozása az azonnali hiperszenzitivitással járó allergiás folyamatok vizsgálatában kapott különleges figyelmet. Az IgE-termelő B-sejtek aktiválásában az (eosinophilek által is termelt) IL-4 és IL-13 pozitív, az IFNγ negatív szerepet játszik (7.4. ábra), de emellett még számos tényezőnek [alacsony affinitású Fcε receptor, különböző hatású anti-IgE autoantitestek, a CD40 kapcsolódása a T-sejtek CD40-ligandjához – ez minden immunglobulin-osztálynál alapvető, valamint a szinte multifunkcionális citokinként működő szolubilis CD23-nak] is jelentős szerepe van. Az IgE a hízósejtek és a basophil granulocyták magas affinitású Fcε-receptoraihoz (lásd 3.2. és 13.2. fejezet) kötődik. Ha a specifikus antigén (allergén) kapcsolódása „keresztköt” két szomszédos IgE-molekulát, a hízósejt, illetve a basophil degranulációja, azaz biológiailag aktív aminok (pl. hisztamin) felszabadulása következik be, és kialakul az azonnali hiperszenzitivitás.

Az elsősorban T-sejt-növekedési faktorként ismert IL-2 nagyobb koncentrációban a B-sejtekre is hat, befolyásolja a pentamer IgM- és a J-lánc termelését. Érdekes, hogy az IL-2-receptor két láncának kifejeződését B- sejteken is két külön Th eredetű citokin szabályozza, így a 75 kDa-os lánc átírására az IL-4, a másikéra (55 kDa) az IL-5 hat serkentőleg. A TGFβ és az IL-5 elsősorban az IgA, míg a IFNγ az IgG termelődésére hat.

A Th-sejt–B-sejt kölcsönhatást követő osztályváltás és affinitásérés a lép és a nyirokcsomók germinális centrumaiban (lásd 2. fejezet) történik. Az aktivált B-sejtek az ún. primer folliculusok bazális régióiba vándorolnak és néhány nap alatt létrehozzák a germinális centrumokat (GC) (7.1. ábra B). A primer folliculusok dendritikus sejtek laza hálózatából és kisméretű, IgM- és IgD-pozitív, recirkuláló B-sejtekből álló képletek. A GC kialakulásának első lépéseként az aktivált B-sejtek elveszítik felszíni immunglobulinjaikat, centroblastokká alakulnak. Mivel a centroblastok igen gyorsan osztódnak (sejtciklusuk teljes ideje mindössze 6–8 óra), 2–5 sejtből három nap alatt körülbelül 1–1,5x104 utódsejtet hoznak létre. A centroblastok a GC bazális sötét zónájában helyezkednek el. Utódsejtjeik egy része re-expresszálja sejtfelszíni immunglobulinjait (ha közben osztályváltás is történt immár IgG-t, IgA-t vagy IgE-t), centrocytává alakul, és a GC bazális világos zónájába vándorol. Ez a GC fejlődésének második, döntő fázisa. A follicularis dendritikus sejtek egész folliculusra kiterjedő hálózata itt a legsűrűbb. Itt, a GC bazális világos zónájában dől el véglegesen a B-lymphocyták sorsa. Azok a centrocyták, amelyek nagy affinitással kötődnek a dendritikus sejtek felszínén Fc- és komplementreceptorokhoz kötött immunkomplexek formájában tárolt antigénekhez, életben maradnak. Belőlük a GC apicalis világos zónájában ellenanyagtermelő plazmasejtek és memória B-sejtek keletkeznek. Az antigénhez nem vagy csak kis affinitással kötődő centrocyták viszont apoptózis révén elpusztulnak.

Mivel egy-egy GC kialakításában mindössze 2-5 aktivált B-sejt vesz részt, a GC-k mindig oligoklonális eredetűek. A GC sötét zónáját létrehozó néhány centroblastban azonban – intenzív osztódásukkal egyidejűleg – jelentős molekuláris változások is végbemennek. Az osztályváltás mellett sorozatos mutációk történnek az immunglobulinok V-régióit kódoló DNS-szakaszokban, amelynek eredményeként a bazális világos zónába kerülő leánysejtek, a centrocyták felszínén reexpresszálódó immunglobulin-molekulák variabilis doménjeinek primer aminosavszekvenciái is eltérőek lesznek. Így a centrocyták, bár oligoklonális eredetűek, nagyon különböző affinitással kötődnek a „kiindulási” B-sejteket aktiváló és a dendritikus sejtek felszínén is tárolt antigénhez. Tekintettel az antigénért folyó kompetícióra, csak a „legrátermettebb”, legnagyobb affinitású immunglobulint hordozó centrocyták menekülnek meg a pusztulástól. A GC-ből kikerülő plazma- és memóriasejtek tehát az e versenyben győztes centrocyták utódai. Ez az affintásérés lényege, így keletkeznek a szekunder humorális immunválaszra jellemző igen nagy affinitású ellenanyagok.