Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


7.2. A humorális immunválasz

A humorális immunválaszban, elnevezéséből következően az ellenanyagok játszanak döntő szerepet. Legfontosabb feladatuk az extracelluláris patogének eliminációja. A humorális immunválaszt hatalmas mennyiségű antitestmolekula termelődése jellemzi. Ez a diverzitás a B-sejtekben az immunglobulin gének variábilis szegmentjeinek átrendeződésével (lásd 4.3. fejezet) jön létre, amely mintegy 1011 különböző antigénkötő specificitással rendelkező variábilis régiót (CDR) hozhat létre. Az antitest-molekulában a CDR-elemek a nehézlánc különböző konstans típusaival (izotípusokkal) kombinálódhatnak, és ez jellegzetes biológiai effektor funkciók megvalósulását teszi lehetővé (lásd 4.1. fejezet).
Az antitestek a gazdaszervezet védelmét több módon láthatják el. A komplementrendszer antitestfüggő aktivációja az antigén lízisét eredményezheti, szerepelhetnek az antitestek opszoninként, amely fokozott Fc-receptor-függő fagocitózishoz vezethet, önmagukban neutralizáló hatásúak lehetnek, vagy ADCC-t (lásd 6.3.1.3. fejezet) indukálhatnak. A humorális immunitás jelentőségét veleszületett humorális immundeficienciákban érzékelhetjük, ami pl. súlyos bacteraemiával jár és gastrointestinalis fertőzéseket idéz elő.
A humorális immunválasz lényeges, szabályzó elemét képzik az antiidiotípus ellenanyagok, amelyekről részletesen a 8. fejezetben esik szó.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave