Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


7.2.3. Az antigén–antitest komplexek

A humorális immunválasz eredményeképpen az antitestek reagálnak az antigénekkel. A sejtes, korpuszkuláris antigének opszonizálódnak az antitestekkel (IgM és IgG esetében komplementtel is), majd a phagocytarendszer távolítja el azokat. In vivo ritkábban agglutináció is előfordul, tehát a korpuszkuláris antigén összecsapása multivalens (elsősorban IgM) antitesttel.
A szolubilis antigénmolekulák immunkomplexeket képeznek az antitestekkel, melyek méretét az antigén/antitest sztöchiometriai viszonyok mellett a komplementrendszerrel való kölcsönhatás (lásd 3.5. fejezet) htározza meg. Normális komplementaktiváció in vivo általában megakadályozza a precipitátum képződést, és az egészséges immunválasz során ezek az immunkomplexek hamar eliminálódnak. Az immunkomplex eliminációjának folyamatában a „szállító funkciót” betöltő komplementreceptorokat hordozó vörösvértesteknek jelentős szerepe van. Kóros esetben az antigén–antitest komplexek hosszabb ideig maradnak a keringésben, illetve lerakódnak az extracelluláris térben. Ez utóbbi esemény kemotaktikus következményekkel járó lokális komplementaktivációt, vérlemezke-aggregációt, sejtes beszűrődést, helyi gyulladást indít el (lásd 3.5. és 13.3. fejezetek).
Az immunkomplexek „patogenitása” elsősorban méretüktől és komplement aktiváló képességüktől függ, de az antitestek affinitása, az antigén epitóp sűrűsége és kémiai természete, valamint a kapcsolódó fehérjék (pl. fibronektin, konglutinin) jelenléte is befolyásolja. Nyilvánvaló az is, hogy a reticuloendothelialis rendszer helyi, aktuális állapota is számottevő faktor az immunkomplexek „sorsának” alakulásában.

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave