Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


10. Immuntolerancia

Írta: Buzás Edit
 
Az immuntolerancia az immunrendszer antigénspecifikus válaszképtelensége, mely elsősorban a saját antigének vonatkozásában figyelhető meg.
A T- és B-sejtek általi epitópfelismerés degenerált, egy adott TCR vagy BCR nagyszámú szerkezetileg hasonló epitóppal képes reagálni. Ennek a keresztreaktivitásnak a révén őrzik meg a lymphocyták azt a flexibilitást, mely lehetővé teszi az immunrendszer sejtjei számára a változó környezeti feltételekhez történő alkalmazkodást. Fiziológiás körülmények között idegen antigének nem jelennek meg a thymusban a vér–thymus barriernek köszönhetően, ezért az idegen eredetű epitópokat nagy kötőerővel (aviditással) felismerő T-sejtek nem pusztulnak el a negatív szelekció során, kijutnak a perifériára. Ezek a pozitív és negatív szelekciót sikeresen túlélő sejtek alacsony vagy közepes aviditással kapcsolódjanak a saját MHC-saját peptid komplexekhez a thymusban. Tehát ezek a gyengén, esetleg közepesen autoreaktív sejtek biztosítják a periférián a patogénekkel szembeni védelmet, de magukban hordozzák a kockázatát annak, hogy bizonyos körülmények között autopatogén végrehajtó sejtekké alakuljanak. Az esetlegesen így kialakuló kóros autoimmunitást számos perifériás toleranciamechanizmus akadályozza meg.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave