Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


2.3.2.2. Lép
A lép nagy ovális szerv, felnőtteknél kb. 150 g súlyú, a hasüreg bal oldalán található. Míg a nyirokér/nyirokcsomó rendszer a perifériás nyirokhálózat antigéntartalmát „szűri ki”, addig a lép a vérben lévő, szisztémásan pl. fertőzésekben előforduló antigének „észlelésére” szolgál. E feladatra a lép rendkívül alkalmas, hiszen a kb. 1010 keringő lymphocyta fele belép a lépbe, és ez az átlagos keringési időt fígyelembe véve naponta kb. 31011 számú lymphocyta „látogatót” jelent. A lépet a tokjából induló számos befelé tartó kötőszövetes gerenda osztja részekre. Parenchymájában a vörös és a fehér pulpa található. A két pulpa között diffúz marginális zóna figyelhető meg. A lép vörös pulpája macrophagokkal és vörösvértestekkel teli sinusoidokból áll. Itt történik az elöregedett vörösvértestek lebontása és eltávolítása. A lép szöveti állományának mintegy 20%-át képző fehér pulpa periarteriolaris hüvelyt (PALS) képez az arteriolák körül. Itt főleg T-lymphocyták találhatók. A B-sejtek csoportjai perifériásan folliculusokat alkotnak, tehát a két lymphocytatípus a lépben is nagymértékben elkülönül. Antigéninger hatására, a nyirokcsomóban zajló folyamatokhoz hasonlóan ezek a primer tüszők alakulnak át germinális centrumokkal rendelkező másodlagos tüszőkké, ahol a koncentrikus körökben elhelyezkedő lymphocyták B-blastokat és plazmasejteket vesznek körül.
A nyirokcsomókkal ellentétben, a lépbe nem lépnek be afferens nyirokerek, ennek a szervnek csak vérellátása van. A léparteriolák ecsetszerűen, szabadon végződnek a marginális zónában. A vérrel szállított antigéneket itt dendritikus sejtek veszik fel és szállítják el a PALS sejtjeihez.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave