Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


13.3.2.2. Intercelluláris jelek az APR indukciójában
A komplementrendszer is aktiválódik, ami a szövettörmelék és a kórokozók opszonizálása révén elősegíti a fagocitózist, másrészt pedig a keletkező C3a és C5a erős kemotaktikus hatást fejtenek ki. A komplementfragmentek, bakteriális termékek és a gyulladásos sejtek által termelt kemokinek (mint pl. monocyte chemoattractant protein-1 (MCP-1), IL-4 és IL-5) nagyszámú gyulladásos sejt bevándorlását idézik elő. Az aktiválódott falósejtek gyulladásos mediátorokat, prosztaglandinokat és leukotriéneket termelnek, ami a gyulladás tüneteinek fokozódásához vezet. Emellett gyulladásos citokineket, IL-1-t, IL-6-ot, IL-8-at, IFNα-t és γ-t, leukaemia inhibitor faktor (LIF)-t, TNFα-t szekretálnak. Ezek egyrészt további aktivációs szignált jelentenek a falósejtek számára, és fokozzák ezek killing funkcióját, másrészt aktiválják az endothelsejteket, amelyek adhéziós molekulákat expresszálnak, ami a fehérvérsejtek érpályából való kilépéséhez szükséges. A monocyták a fagocitált és feldolgozott antigéneket prezentálják a lymphocyták számára. A citokineknek szisztémás hatásaik is vannak, amelyek a máj fehérjeszintézis-mintázatának megváltozásához vezetnek: bizonyos fehérjék szintézise fokozódik (pozitív akutfázis-fehérjék), mások termelődése csökken (negatív akutfázis-fehérjék) (13.3.1. táblázat). Nő az ACTH és a glukokortikoidok szintje, és az IL-1 a hypothalamusra hatva lázat indukál.
 
13.3.1. táblázat. Az akutfázis-fehérjék csoportosítása a koncentrációváltozás iránya szerint
Pozitív akutfázis-fehérjék
Negatív akutfázis-fehérjék
C-reaktív protein (CRP) Szérumamiloid-A (SAA)
Prokalcitonin
α1-antitripszin
Komplementfaktorok
Fibrinogén
Haptoglobin
Albumin
Prealbumin
Transzferrin
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave