Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


13.4. A szervezet antimikrobiális védekezése

Írta: Mándi Yvette
 
Az extracelluláris baktériumokkal szembeni védelem alapvető elemei a fagocitózis, és az ellenanyag válasz, valamint a komplementaktiváció. Súlyos fertőzés esetében a generalizált citokinindukció szisztémás patológiás folyamatokat indíthat el. Az intracelluláris baktériumokkal szemben alapvetően a sejtközvetített immunitás lehet hatékony: a CD4+ sejtek citokinjei által aktivált macrophagok és a CD8+ citotoxikus T-sejtek.
A vírusfertőzésekkel szemben a természetes, azonnali védelmet az interferontermelés és az NK-sejtek működése jelenti. A specifikus immunválaszban alapvetően fontos a CTL-sejtek működése; az extracellulárisan található vírusokkal szemben pedig az ún. neutralizáló ellenanyag hatásosak. Az antivirális immunitást a vírusok gyakori antigénvariációja, az antigénprezentáció gátlása hiúsíthatja meg.
A gombás fertőzésekkel szemben mind az ellenanyag-közvetített, mind a celluláris immunválasz hatékony védekezést jelent; a szisztémás gombás megbetegedések általában immunszuppresszált egyénekben figyelhetők meg.
A paraziták – protozoonok, férgek – általában krónikus fertőzéseket okoznak, mert az antiparazita természetes, valamint specifikus védelem nem túl hatásos. Ennek egyik oka, hogy a paraziták életciklusuk is változatos lehet. Az intracelluláris protozoonokkal szemben elsősorban a sejtközvetített immunválasz aktiválódik; a helminthek = férgek eliminálására leginkább az eosinophil granulocyták alkalmasak, de jellemző az IgE ellenanyag szint emelkedése.
 
BEVEZETÉS
Az immunrendszer egyik alapvető feladata a szervezet védelme a kórokozókkal, illetve fertőzésekkel szemben. A gazdaszervezet–patogén közötti kölcsönhatás vizsgálatát forradalmasították a legújabb genetikai, DNS-technikai módszerek. A minket körülvevő vagy éppen bennünk élősködő mikroorganizmusok összessége a mikrobiom nem minden tagja (sőt többsége) okoz feltétlenül betegséget; ez nagymértékben függ a gazdaszervezetnek, a humángenom által meghatározott sajátságaitól. A két genetikai rendszer kölcsönhatását nemcsak vizsgálni, de ma már modellezni is tudjuk.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave