Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


13.4.4.3. Az intracellulárisan szaporodó baktériumok menekülési stratégiái
Az intracelluláris baktériumok számos ponton akadályozhatják a fagocitózis által való eliminációt. Ez lehet az oka a baktériumok krónikus perzisztálásának vagy éppen a betegségek fellángolásának, illetve az eradikáció meghiúsulásának. Gátolhatják a fagolizoszóma kialakulását (M. tuberculosis, Legionella pneumophila) vagy éppen a fagoszómamembránt károsítják (Listeria monocytogenes – hemolizin, illetve liszteriolizin révén). A L. monocytogenes ugyan szaporodni képes a monocytákban, de ha a T-sejtek által termelt IFNγ stimulája a monocytákat, akkor már képesek lesznek a baktérium elpusztítására. Ezzel magyarázható, hogy a manifeszt listeriosis elsősorban immunszuppresszált egyénekben, valamint terhesekben okozhat generalizált fertőzést. A Salmonella typhi és a Brucella törzsek ugyancsak képesek az intracelluláris túlélésre, ami az általuk okozott generalizált fertőzés magyarázata (lásd hastífusz). A potenciális biológiai fegyverként is emlegetett Francisella tularensis igen hamar kikerül a fagoszómából, és a cytosolban szaporodik tovább.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave