A tumorsejtek közös sajátsága a genetikai instabilitás és a sejtciklus-szabályozás valamilyen zavara. A tumorok folytonos növekedése és az immunválasz védekező mechanizmusai által kifejtett szelekciós nyomás hatására a tumorsejtekben újabb mutációk jöhetnek létre, amelyek „neoantigének” megjelenését eredményezhetik. A daganatos betegek szérumában található ellenanyagok és a tumorszövetből, a tumor közeli nyirokcsomókból vagy a perifériás vérből izolálható T-lymphocyták vizsgálata számos tumorantigén azonosítására adott lehetőséget. Kémiai természetük szerint a tumorantigének lehetnek szénhidrátok, lipidek, fehérjék, melyekkel szemben ellenanyag és/vagy T-sejt-válasz alakulhat ki. A tumorspecifikus antigéneket (TSA) csak a tumorsejtek fejezik ki, míg a tumorasszociált antigének (TAA) zöme olyan, különböző családokba sorolható fehérje, melyek bizonyos szövetekben (here, petefészek, trophoblast) kis mennyiségben megjelennek, a többi szövetben azonban kifejeződésük gátolt vagy csak a sejtfejlődés korai szakaszára jellemző. Ezek a fehérjék speciális, immunológiailag kitüntetett szöveti kifejeződésük miatt immunológiai toleranciát nem indukálnak, de megnövekedett kifejeződésük a tumorokban immunválaszt vált ki. Ezeket a terápiás szempontból ígéretes tumorantigéneket cancer testis (CT) antigéneknek nevezzük (13.5.1. táblázat).