Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


13.5.3.1. Természetes tumorellenes immunitás
Bizonyos daganatok esetében a komplementrendszer alternatív úton történő aktivációja a tumorsejtek elpusztításához vezet, de a tumorellenes immunitásban az elsődleges szerepet a macrophagok és az NK-sejtek játsszák. Az aktivált macrophagok által termelt reaktív oxigén gyökök, lizoszomális enzimek és gyulladásos citokinek antitumor hatásúak. A TNFα monokint felfedezésekor a tumorellenes védekezés fő mediátorának vélték, de ma már tudjuk, hogy a TNF hatása sokrétű. A rövid életű reaktív oxigéngyökök apoptózist indukálnak és közvetlenül hatnak a tumorsejtekre, míg a tumor ellenes sejtes immunválasz fokozása és a tumorszövet vaszkularizációjának gátlása közvetve idézi elő a tumorsejtek pusztulását. Az NK-sejtek aktivációját az aktivált DC-k és macrophagok által termelt IL-12-citokin és a stimulált T-sejtek által termelt IL-2 segíti elő. A nem fehérje természetű antigéneket felismerő, γδ TCR-t hordozó CD8+ ölő sejtek szerepe szintén sok tumorban bizonyított. Az NK-sejtek citotoxikus aktivitását az MHC-I csökkent sejtfelszíni expressziója segíti elő (lásd később), az NK-mediált sejtpusztítással szemben elsősorban a haematopoeticus tumorok, azon belül is az LFA-1-molekulákat hordozó myeloid eredetű tumorsejtek érzékenyek.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave