Az aktív immunterápiás eljárások stratégiája az előzetesen azonosított vagy az autológ tumorsejtekből izolált tumorantigének immunogenitásának fokozására és a tumorellenes gyulladásos immunválasz erősítésére irányul. Ennek a stratégiának számos eltérő alkalmazási lehetősége van, amelyek a tumorantigén alkalmazási módjában (tumorsejt, tumorantigént kódoló gén, rekombináns fehérje, peptid), a szervezetbe juttatás módjában (tumorsejt, dendritikus sejt, adjuvánsok) térnek el egymástól. Az aktív vakcinációhoz először szaporodásában gátolt, géntechnológiai úton módosított tumorsejteket alkalmaztak. Így pl. a különböző citokinek (IL-2, IL-4, GM-CSF, IFNγ), kostimulátor molekulák (B7), vagy az endogén antigének prezentálását elősegítő TAP gének bevitelével „felvértezett” sejtekkel próbáltak meg terápiás vakciánációt végezni. Molekuláris adjuváns hatással rendelkeznek a tumorsejtekből izolált hősokkfehérjék (pl. kalnexin, kalreticulin, gp96), a leghatékonyabb celluláris adjuvánsoknak a dendritikus sejtek bizonyultak. A legfontosabb immunterápiás eljárások elvét a 13.5.3. ábrán foglaltunk össze. Ezek az aktív immunizálási eljárások – szemben a passzív immunizálással – a beteg immunrendszerének aktiválásán alapulnak. Ezeknek az új, egyedi immunterápiás eljárásoknak a sikere nagymértékben függ a tumor típusától, a tumorfejlődés stádiumától, az alkalmazott vakcinálási stratégiától és emellett egyedileg is változó lehet.