Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


13.7.1. Megváltozott citokintermelés és csökkent nk-aktivitás szerepe a terhesség fenntartásában

A fetoplacentális egység két oldala citokineken keresztül hat egymásra. Az anya által termelt citokinek befolyásolják a méhlepény méretét, a magzat által kifejezett idegen antigének milyensége, ezzel szemben, meghatározza az anyai citokintermelés minőségét. Normális lefolyású terhességből származó trophoblastsejtekkel stimulált lymphocyták Th2-típusú citokineket termelnek. Vetélésből származó trophoblastsejtek azonos körülmények között Th1-típusú választ indukálnak.
Normális terhesség alatt a perifériás citokintermelés egyensúlya Th2 irányban tolódik el. Várandós nők immunglobulin termelése fokozott, sejt közvetítette válaszadási készsége, különösen az NK-aktivitás csökkent mértékű.
A Th1-citokinek hatása a terhesség kimenetele szempontjából kedvezőtlen. Az IFNγ citotoxikus T-lymphocytákat és NK-sejteket aktivál, TNFα-hoz hasonlóan gátolja a trophoblast növekedését, illetve a Th2-citokineket termelő sejtek szaporodását. A leírt hatások következtében egérben, mind az IFNγ, mind a TNFα kis dózisban
gátolja a magzat növekedését, nagyobb dózisban vetélést okoz. Habituális vetélőkben emelkedett TNFα- és β-szint mutatható ki, ami arra utal, hogy ezen citokinek emberben is közrejátszhatnak a szokványos vetélés kialakulásában.
A Th1-válasz kedvezőtlen hatásával szemben a fetoplacentalis egység Th2 típusú citokinek termelésével védekezik.
Az IL-10 hiánya a terhesség alatt káros a magzat fejlődése szempontjából. IL-10 hiányos egerek súlyos károsodásokkal születnek, nagyságuk pedig az ugyanazon anyától született többi egérnek csak kétharmada. A magzati károsodás kivédhető az anyák IL-10 kezelésével, illetve a Th1 citokinek semlegesítésével.
Az eddigiek összefoglalásaként megállapítható, hogy a normális magzati fejlődés nagy mértékben a citokintermelés egyensúlyától függ. A Th2 irányban eltolt citokintermelés kedvező, míg a Th1-túlsúly kedvezőtlen a terhesség kimenetele szempontjából.
A decidualis lymphocyták mintegy 60%-a NK-sejt, melyek a perifériás NK-sejtekhez hasonlóan fel vannak fegyverkezve mindazokkal a mechanizmusokkal, melyek a citotoxikus hatás kifejtéséhez szükségesek, mégsem károsítják a magzatot. Olyan bombához hasonlíthatók, amely aktiválva van ugyan, de nem robban fel. Feltehetően a lokálisan magas hormonkoncentrációk membránstabilizáló hatása miatt ezek a sejtek nem degranulálódnak és a perforin nem szabadul ki.
A normális lefolyású terhességet alacsony perifériás NK-aktivitás jellemzi. Igazolt tény, hogy a fokozott NK-aktivitás kulcsszerepet játszik a terhesség megszakadásában. Károsodott egérmagzatokban és méhlepényeikben NK-sejtes infiltrációt mutattak ki. Az NK-aktivitás fokozásával terhes egerekben vetélés idézhető elő. Az NK-sejtek által közvetített citotoxikus mechanizmusok elősegíthetik a méhlepény idő előtti leválását a méhfalról, másrészt az NK-sejtek által termelt TNFα a prosztaglandinok szintézisének serkentése révén szerepet játszhat a méh összehúzódásainak fokozásában, következésképpen a vetélés, illetve a szülés elindításában. Emberi terhességben a magas NK-aktivitás és a terhesség spontán megszakadása közötti összefüggés direkt módon nem bizonyítható, de egészséges terhesekben a perifériás NK-aktivitás lényegesen alacsonyabb, mint nem terhes egyénekben, és a spontán terhességmegszakadás minden formáját megelőzően az NK-aktivitás emelkedése figyelhető meg.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave