Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


14.1. CD-markerek vizsgálata

A fehérvérsejtek felszínén nagyszámú különféle molekula expresszálódik, amelyek közül jónéhány sejtvonal-specifikus, differenciálódási vagy aktiváltsági marker. Ezeket az antigéneket nemzetközi megegyezés szerint, monoklonális antitestekkel való reakciómintázatuk alapján CD (cluster of differentiation) jelöléssel látják el. A ma ismert CD-antigének száma jóval 200 felett van, és expressziójuk kimutatásával információt nyerünk a vizsgált sejtek típusára, érettségi stádiumára és aktiváltsági állapotára vonatkozóan.
Kimutatásukra a megfelelő CD antigénre specifikus monoklonális antitesttel történő jelölést alkalmazzák. A monoklonális antitestek fluorokrómmal konjugáltak, ezáltal az antitestet kötött sejtek aránya áramlási citometriával meghatározható. Többféle, különböző fluorokróm molekulával konjugált monoklonális ellenanyag használatával kettes/hármas/négyes jelöléseket végezhetünk, amely azzal az előnnyel jár, hogy bizonyos antigének együttes expresszióját is tanulmányozhatjuk (pl. a T helper lymphocyták CD3 és CD4 pozitívak).
 
Alkalmazás
A CD antigének expressziójának vizsgálata mind a kutatásban, mind a diagnosztikában nélkülözhetetlen. A legfontosabb alkalmazási területek:
  • lymphocyta-szubpolupációk meghatározása (T-, B-, NK-sejtek),
  • primer immundeficienciák diagnosztizálása (pl. T- és/vagy B-sejt-hiány, CD18-hiány, CD40-ligandhiány stb.),
  • lymphocyták aktiváltsági állapotának meghatározása fertőzésekben, autoimmun betegségekben,
  • HIV-fertőzés (CD4+ sejtszám) monitorozása,
  • leukaemia, lymphomatipizálás és követés,
  • perifériás őssejtek számának meghatározása őssejttranszplantációt megelőzően.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave