Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


14.6.5. Western blot, dot blot

A western blot (immunoblot) módszer lényege egy antigénelegy poliakrilamid-gélelektroforézist követő transzfere nejlonmembránra, majd ennek reagáltatása a vizsgálandó, antitesttartalmú mintával. A kötődés kimutatása enzimmel jelölt második antitest segítségével, színreakció vagy kemiluminenszcencia alapján történik. Ez a módszer (megfelelő molekulasúly-markerek alkalmazása mellett) lehetővé teszi az antitesttel reagáló antigén molekulasúlyának többé-kevésbé pontos meghatározását. Emiatt ma elsősorban kutatások során alkalmazzák, pl. autoantitestek kimutatására és specificitásuk meghatározására. Felhasználásának azonban van néhány korlátja. Egyrészt az antigénként használt sejtkivonatok több száz proteint tartalmazhatnak, ezért egy adott sáv azonosítása az esetleg jelen lévő, nagyszámú többi között általában nem egyszerű. Másrészt maga a technika az antigének denaturálásával jár, vagyis azok elveszítik harmadlagos szerkezetüket, ugyanakkor jó néhány antitest a natív szerkezetű antigénnel, konformációs epitópokkal reagál.
A dot blot vizsgálat során tisztított antigént rögzítenek a membránra, és ezt reagáltatják a vizsgálandó mintával. Diagnosztikai célból, autoantitestek kimutatására alkalmazott eljárás. Sem a western blot, sem a dot blot nem kvantitatív módszerek.
 
Alkalmazás
Az ellenanyagok kimutatása és mennyiségi meghatározása nagy diagnosztikai jelentőséggel bír. Fertőzések igazolása, autoantitestek vagy allergénspecifikus ellenanyagok kimutatása a leggyakoribb alkalmazási területek. Az ellenanyagszint meghatározása számos esetben a terápia eredményességének követésében is igen informatív laboratóriumi paraméter. A western blot eljárással számos fertőzés (pl. HIV-fertőzés) verifikációját végzik.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave