Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


14.9. Lymphocytaproliferációs tesztek szerepe az immunreaktivitás vizsgálatában

A lymphocyták aktiválódásának egyik legfontosabb jele a sejtosztódás beindulása (blastos transzformáció). A sejosztódást specifikus antigénekkel és nem specifikus mitogénekkel egyaránt ki lehet váltani. T-sejt-mitogének a konkanavalin-A (ConA) és a fitohemagglutinin (PHA), illetve a T-sejt-receptor keresztkötése révén aktivál az anti-CD3 monoklonális antitest. B-sejt-mitogén a pokeweed mitogén (PWM). A sejtproliferáció mértéke a lymphocyták válaszkészségétől, reaktivitásától függ. A stimulálás módját a vizsgálandó funkciótól függően kell megválasztani.
A sejtproliferáció intenzitását legpontosabban a DNS-szintézis mértékével lehet meghatározni. A klasszikus 3H-timidin inkorporációs tesztben a sejtkultúrát a megfelelő aktivátorral együtt tenyésztjük, majd 48-72 óra múlva 3H-timidint adunk a sejtekhez. A 4-12 órás inkubációs idő során a jelzett timidin beépül az újonnan szintetizálódó DNS-be. A sejtekbe bekerült radioaktív izotóp aktivitásának meghatározásából következtetünk a sejtproliferáció mértékére. A radioaktív jelöléssel ellátott nukleotidok helyett ma egyre gyakrabban alkalmazzák a nukleotidanalóg bróm-dezoxiuridint (BrdU), amelynek DNS-be való beépülését enzimmel vagy fluorokrómmal jelölt antitesttel detektálják. Ettől eltérő elven működnek a mitokondriumok metabolikus aktivitásán alapuló MTT tesztek és analógjaik, amelyekben az élő sejtek a színtelen tetrazóliumsókat színes, fotometriásan mérhető formazánná redukálják.
 
Alkalmazás
A lypmphocytaproliferáció vizsgálata a sejtközvetített immunválasz jellemzésére használható, segítséget nyújt a celluláris immunhiányos állapotok diagnosztizálásában. Specifikus antigénekkel (tetanus toxoid, PPD, CMV peptid) való stimulálás az adott antigénnel szembeni reaktivitásról ad információt. Autoimmun betegségek patomechanizmusának kutatásában autoantigénekkel szembeni reaktivitást vizsgálhatunk.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave