Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


14.12. Hibridomák és monoklonális antitestek

A monoklonális antitestek immunkémiailag és antigénspecificitás tekintetében azonos, egyetlen sejt utódsejtjei által termelt, mesterségesen előállított (termeltetett) ellenanyagok. A monoklonális ellenanyagok előállításának módszere azon alapszik, hogy immunizált állatok (legtöbbször egér) lépsejtjei mesterséges körülmények között fuzionáltathatók (pl. polietilén-glikol jelenlétében) immunglobulint nem szekretáló, de folyamatosan osztódó myelomasejtekkel. Az ily módon létrejött hibrid sejtek (hibridomák) izolálhatók, és tovább tenyészthetők. A hibridomák közül kiválaszthatók a célnak leginkább megfelelő (legspecifikusabb) ellenanyagokat termelő klónok, amelyek immortalizáltak, és folyamatosan termelik a monoklonális antitestet. Az antitest-termeltetés történhet sejtkultúrában és kísérleti állatban. Az utóbbi esetben a hibridomákat egerek peritoneális üregébe injekciózzák, ahol belőlük antitesttermelő tumor képződik. A monoklonális antitest az ascitesből izolálható.
A B-sejtes hibridomák mellett T-hibridomák is előállíthatók.
 
Alkalmazás
A sejtfúziós technika segítségével meghatározott specificitású és izotípusú ellenanyagok állíthatók elő gyakorlatilag korlátlan mennyiségben. A monoklonális ellenanyagokat a kutatásban és a diagnosztikában antigének azonosítására, lokalizálására használják (pl. CD-markerek elleni antitestek). Emellett jelentős a monoklonális antitestek terápiás felhasználása autoimmun és daganatos megbetegedésekben (anti-TNFα, anti-CD20), valamint transzplantációt követő immunszuppresszív kezelés során (anti-CD3).
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave