Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


14.14.5. HELPER T1/HELPER T2 sejtarány meghatározása

A Th1- és Th2-sejtek citokintermelésük alapján különíthetők el. A Th1-sejtek elsősorban IFNγ-t és IL-2-t termelnek, a Th2-sejtekben pedig IL-4, IL-5, IL-6, IL-10 és IL-13 mutatható ki. A fent említett módszerek közül mind az áramlási citometria, mind a citokintermelés mRNS-szinten történő meghatározása használható. A meghatározást megelőzően a sejteket stimulálni kell (pl. anti-CD3-mal vagy PMA-val), hogy a citokintermelés mérhető legyen. Legelfogadottabb az IFNγ/IL-4 termelő sejtek arányának vagy az IFNγ/IL-4 mRNS aránynak a meghatározása.
 
Alkalmazás
A klinikai gyakorlatban a szérumból/plazmából történő citokinvizsgálatoknak csak néhány esetben van klinikai jelentősége: az IL-6-szint myleoma multiplexben prognosztikus értékű, míg a TNFα-szint-mérés szeptikus (endotoxin) sokk súlyosságának megítélésében nyújt segítséget. Mitogén- vagy antigénaktivált lymphocyták citokintermelésének mérése nélkülözhetetlen a veleszületett immundeficienciák kivizsgálásában.
A sejtek citokintermelésének vizsgálata in vitro körülmények között, primer vagy immortalizált sejtvonalakban az immunológiai hátterű betegségek patomechanizmusának vizsgálatában, új terápiás eljárások kidolgozásában, az immunválasz szabályozásával kapcsolatos kísérletekben központi szerepet játszó módszer.
Számos autoimmun és fertőző betegségben (pl. HIV- vagy Mycobacterium fertőzések) és allergiás állapotban jelenthet prognosztikai információt a Th1/Th2 arány meghatározása.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave