Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


14.16.3. A szuperoxid () termelés és a killing funkció vizsgálata

A -t a NADPH-oxidáz nevű enzim termeli, és a szuperoxid-diszmutáz (SOD) alakítja át H2O2-vé. A szeparált granulocyták -termelését a ferricitokróm-C SOD-dal gátolható redukciója alapján vizsgáljuk. A reakció során keletkező ferrocitokróm-C spektrofotometriás meghatározása alapján következtetünk a -terme lésre.
A nitroblue-tetrazolium (NBT) teszt lényege, hogy a granulocyták a sárga színű tetrazóliumfestéket felveszik, és a szuperoxid-anion közreműködésével kék színű formazánná alakítják. A reakciót NBT-vel inkubált perifériás vérből készült keneten értékeljük a pozitív granulocyták százalékos arányának megadásával. A granulocyták aktiválása endotoxinnal, bakteriális kivonattal vagy zimozánnal a pozitív sejtek arányát 15–50%-kal megnöveli.
A teljes vér kemilumineszcencia módszer azon alapul, hogy az aktivált phagocyták által termelt a reakcióelegyhez adott luminolt oxidálja. A reakció során fotonok emittálódnak, amelyet luminométerrel detektálunk. A mérés során különböző aktivátorokat alkalmazhatunk (PMA, fMLP, zimozán). Az eredményeket az összehasonlíthatóság érdekében egységnyi granulocytaszámra érdemes vonatkoztatni.
Az áramlási citometria elvén működő tesztekben a vizsgálandó vérmintát opszonizálatlan E. coli baktériumokkal inkubálják, és az oxidatív szabadgyök-termelést dihidrorodamid (DHR) fluoreszcens szubsztrát hozzáadásával mérik.
A „killing” funkció mérése mikrobiológiai módszerrel történik. A módszer elve az, hogy ismert számú baktérium vagy gomba szeparált phagocytasejtekkel történő együtt-inkubálása után visszamérik az életképes baktériumok vagy gombák számát.
 
Alkalmazás
Veleszületett és szerzett immunhiányos állapotok diagnosztizálására használható módszerek. Krónikus granulomatosus betegség (CGD) esetén a phagocyták nem képesek -t termelni.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave