Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


14.17. A gyulladásos reakciók laboratóriumi mérése

A gyulladás akutfázis-reakciót indukál a szervezetben, amely sokféle módon vizsgálható, leginkább az akutfázis-fehérjék koncentrációjának a mérésével. Főleg generalizált fertőzések (szepszis) esetén a keringő IL-6- és TNFα-szint is emelkedett, ezek mérése azonban nem a rutin diagnosztika része. Ezek (más citokinekkel együtt) a máj fehérjeszintézis-mintázatának megváltozásához vezetnek: bizonyos fehérjék szintézise fokozódik (pozitív akutfázis-fehérjék), mások termelődése csökken (negatív akutfázis-fehérjék).
Bár sokféle akutfázis-fehérje ismert, diagnosztikus jelentősége azoknak van, amelyek koncentrációja gyorsan és jelentős mértékben reagál a gyulladással vagy szövetkárosodással járó elváltozásokra: ilyen a C-reaktív protein (CRP) vagy a szérumamiloid-A (SAA) és prokalcitonin. A többi protein akutfázis-fehérje jellegéről csak azért érdemes tudni, mivel az akutfázis-reakció ezeknek a fehérjéknek a mennyiségében pozitív vagy negatív változást idéz elő, amelyet a laboratóriumi leletek interpretálásánál figyelembe kell venni A mindennapi gyakorlatban a CRP meghatározást használják a legelterjedtebben. A CRP jellemzői közé tartozik az alacsony bazális koncentráció (<5,0 mg/l), a gyors, néhány órán belüli reakciókészség, a nagymértékű, ezért jól mérhető, és az állapot súlyosságával korreláló koncentrációnövekedés. Bakteriális fertőzésekben és szövetkárosodás során nagymértékű, vírusfertőzésekben kisebb mértékű a mennyiségi növekedés. A SAA mérése ma még nem elterjedt, bár egyes adatok szerint a CRP-nél érzékenyebb marker. A prokalcitonin szintje elsősorban bakteriális fertőzések, bakteriális szepszis esetén emelkedik meg, és újszülöttek, koraszülöttek állapotának megítélésében nyújt nagy segítséget.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave