Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


3.1.2.3. Szelektinek
A szelektinek nevüket arról kapták, hogy N-terminális doménjük egy Ca2+-függő, szénhidrátkötő lektin elem.
Több szelektinnek a plazmamembránhoz közel eső része C3-, C4b-kötő részt tartalmaz. Három, ma jobban ismert típusukat a 3.1.3. táblázat mutatja be.
 
3.1.3. táblázat. Szelektinek
ADHÉZIÓS FEHÉRJE
PARTNER MOLEKULA
(SEJT)
E-szelektin
(ELAM-1, CD62E)
(endothel)
ESL-1, sialyl-Lewis antigén
(CD15) CD66 altípus,
(neutrophil, monocyta),
CLA
L-szelektin (MEL-14, LAM1,
CD62L)
(lymphocyta, monocyta, neutrophil granulocyta)
Gly-CAM-1, CD34 (nyirokcsomó-HEV endothel)
MAdCAM-1 (mucosa)
P-szelektin
(CD62P, GMB140)
(endothel, vérlemezke)
? (neutrophil, monocyta)
PSGL-1, sLx
Zárójelben a régebbi, illetve CD nevek, CLA: bőr lymphocyta antigén, PSGL-1: P-szelektin glikoprotein ligand-1, GlyCAM: glikoziláció függő sejtadhéziós molekula
 
Mindhárom szelektin szolubilisen is előfordul, újabban igen nagy jelentőséget tulajdonítanak a szolubilis szelektinek szintmérésének. Fertőzésben, szeptikus állapotban a vérben akár 20–23-szoros, szisztémás lupus erythematosusban (SLE) 3–4-szeres a szolubilis E-szelektin menyisége. HIV- (humán immundeficiencia vírus) fertőzés során is jelentős (3-szoros) L-szelektin-szintemelkedést mértek a fertőzőttek vérében.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave