Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


14.25. Vakcináció

A vakcináció (aktív immunizálás) célja hosszú ideig ható, specifikus immunitás kialakítása, amelyért lényegében hosszú élettartamú memória T- és B-lymphocyták felelősek. Ennek eredményeképpen baktériumok, vírusok elleni protektív immunmemória alakul ki. Az antigén bejuttatása általában intramuszkuláris vagy szubcutan injekcióval történik. A nyálkahártya-immunitás kialakításához az antigén alkalmazható orálisan (pl. orális polio vakcina), vagy inhalálás formájában (pl. influenza vakcina) is. A megfelelő immunitás kialakításához az esetek nagy részében többszöri oltás szükséges.
Vakcinaként elsősorban az alábbi biológia anyagok használhatók:
  • élő, attenuált (legyengített vagy inaktivált) baktériumok, vírusok,
  • tisztított (olykor módosított), vagy rekombináns antigének,
  • fertőző vírus vektorral bevitt bakteriális vagy virális antigének.
 
Egyidejűleg több kórokozóval szembeni vakcináció is elvégezhető kombinált oltóanyagok segítségével (pl. Di-Per-Te). A hatásosabb immunválasz kialakítása érdekében a szóban forgó antigént olykor erős immunreakciót kiváltó más antigénekkel konjugálják (pl. a kisgyermekek számára készített poliszaccharid vakcinákat fehérje-antigénnel).
Passziv immunizálás során antitesteket viszünk be a szervezetbe. Ez esetben a hatás az antitestek lebomlásáig tart, immunmemória nem alakul ki. Ezt a formát általában akkor alkalmazzák, ha közvetlen fertőzésveszély áll fenn, az aktív immunizálásra nincs idő, vagy a beteg immnureaktivitása gyenge, és nem várható érdemi immunválasz kialakulása.
Az első vakcinációt Edward Jenner 1798-ban végezte tehénhimlő vírusával.
 
Alkalmazása
A vakcináció célja fertőző betegségekkel szembeni védettség kialakítása. A széles körű védettség kialakítása egy adott fertőző betegség eradikálásához is vezethet (a himlő megszűnését 1979-ben hirdette ki a WHO). A kötelező védőoltásokon kívül megkülönböztetünk önkéntes, valamint megbetegedési veszély vagy foglalkozási veszélyeztetettség esetén adható védőoltásokat.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave