Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


3.1.2.6. A kemokinek és receptoraik
A fertőzés során elsőként szecernált citokinek egy csoportját kemokineknek nevezzük. A kemokinek kis molekulatömegű, kemoattraktáns fehérjemediátorok, melyeket a közelmúLTβan fedeztek fel, de a lymphocyták vándorlásának irányításában játszott kiemelkedő jelentőségük miatt méltán kerültek rövid idő alatt a figyelem előterébe. A kemokinek szerkezeti hasonlóságot mutatnak egymással, és valamennyien G-fehérjéhez kötött receptoron keresztüli jelátviteli folyamatokat indítanak el. Két fő csoportjukat különböztethetjük meg.
Az egyik csoportba tartozó kemokinek esetében a molekula N-terminális vége közelében két, egymás melletti cisztein található, ezeket a kemokineket CC-kemokineknek nevezzük, receptoraik a CC-kemokin-receptorok (CCR1-CCR9).
A másik csoportba azokat a kemokineket soroljuk, melyek esetében a két ciszteint elválasztja valamely más aminosav, ezek a CXC-kemokinek, melyek a CXC-kemokin-receptorokhoz (CXCR1-CXCR6) kapcsolódnak.
Általánosságban leszögezhetjük, hogy a CC-kemokinek a monocyták, lymphocyták és egyéb sejtek vándorlását irányítják, pl. a CCL2. Azok a CXC-kemokinek, melyek esetében a cisztein előtt Glu-Leu-Arg szekvencia található, a neutrophilek vándorlásának irányításában játszanak szerepet, mint pl. az elsőként felfedezett IL-8, melyet újabban CXCL8-nak nevezünk. Azok a CXC-kemokinek, melyek aminosavszekvenciájából hiányzik a Glu-Leu-Arg tripeptid, lymphocyták migrációját szabályozzák (pl. CXCL13).
A limfotaktin (CXCL1) kivételt képez a kemokinek családján belül, ugyanis egyetlen cisztein található benne. Szerepet játszik a T-sejt-előalakok thymusba történő vándorlásának irányításában.
A másik kivételt képező kemokin a fraktalkin (CX3CL), melyben a két ciszteint három aminosav választja el egymástól, s amely membránkötött formája, mint adhéziós molekula van jelen endothel- és epithelsejtek felszínén, míg szolubilis formája kemokinként működik.
A kemokinek forrása számos sejtféleség lehet, melyek bakteriális vagy virális fertőzés hatására, illetőleg a sejtek fizikai károsodásának következményeképpen termelik a gyulladásos sejtek helyszínre való vonzásában kulcsszerepet játszó molekulákat.
Ismert kemotaktikus hatásúak a komplementaktiváció során létrejövő C3a, C5a komplementfragmentumok.
Rajtuk kívül még a baktériumok által termelt fMet–Leu-Phe (fMLP) tripeptidet ismerjük, mint jelentős kemotaktikus ingert a szervezetben. A kemokinekhez hasonlóan mind a komplement fragmentumok, mind az fMLP peptid G-fehérjéhez kötött receptoron keresztül fejti ki hatását.
A kemokinek, vazoaktív mediátorok (pl. hisztamin) és citokinek (pl. TNFα) együtthatása eredményezi végső soron a fehérvérsejtek érpályából történő kilépését és a szövetekben való vándorlását.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave