Az IgA típusú ellenanyagokat a bélcsatorna, légzőszervek, ivarszervek nyálkahártya alatti, a tejmirigyacinusok közötti és a bőr epidermisrétege alatti kötőszövetekben lokalizálódó plazmasejtek termelik dimer (dIgA) és polimer formában (pIgA), amelyekben a monomer egységeket az ún. J- (összekötő) láncok kapcsolják egymáshoz. (Ezzel szemben a vér monomer IgA-molekulákat tartalmaz.) A pIgR a nyálkahártya epithelsejtjeinek basolateralis oldalán fejeződik ki, és a sejtmembrán extracelluláris oldalán köti meg a dIgA- és a pIgA-molekulákat, majd aktív transzporttal keresztülszállítja a sejten (3.2.6. ábra). A sejt apicalis oldalán, az exocitózis során, a pIgR extracelluláris része lehasad, és mint szekréciós komponens (SC) az immunglobulinokra kovalens kötéssel kapcsolódva jut a szekrétumba. Az SC-dIgA/pIgA komplexet SIgA-nak nevezik. A pIgR elsődlegesen polimer IgA-molekulákat, de amennyiben jelen van, pentamer IgM-molekulát is transzportál, amelyek SIgM formában szekrétálódnak. A szekretoros komponens védi a lumenbe került immunglobulinokat a különböző proteolitikus hatástól. Az újabb vizsgálatok alapján számos alkalommal előfordul, hogy olyan pIgR-molekulák is elhasadnak, amelyek nem szállítottak immunglobulint, és a szekretoros komponens ebben az esetben szabadon kerül a lumenbe. Az ilyen SC komponens képes bizonyos patogénekhez kapcsolódni és neutralizálni azokat, ami ismét egy újabb rendszerrel igazolja, hogy a természetes és az adaptív immunitás szorosan integrálódott folyamatként értelmezhető.