Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


3.3.2.1. Kemotaxis, a felveendő anyag „közelkerülése”
Ennek során a sejtek kemotaxis – tehát bizonyos anyagok koncentrációja által irányított migráció – révén kerülnek a fagocitálandó célpont közelébe. A kemotaxisban legalább négy típusú biológiailag aktív molekula vesz részt:
  • bakteriális termékek (muramilpeptidek, formil-metionin-leucil-fenilalanin: fMLP),
  • a komplementrendszer aktivációja nyomán felszabaduló kis molekulasúlyú anyagok (pl. a C5a, C3a),
  • mediátorok, citokinek (pl. vérlemezke-aktiváló faktor, PAF, interleukin-8), leukotriének.
 
A kemokinek (lásd 3.4. fejezet és Függelék 2. táblázata) CC és CXC családjaira ma az orvosi alkalmazás szempontjából kiemelt figyelem irányul.
Az irányított migrációt kiváltó ligandok elsősorban a bakteriális fehérjék, N-formil-peptidek (fMLP), a komplement kaszkád terméke, a C5a, a foszfolipid-metabolizmus termékei, mint a leukotrién-B4 és a kemokinek eredményezik a sejtvázrendszer aktiválódását, átrendeződését. A nagyjából kerek nyugvó állapotból polarizált aszimmetrikussá válik a sejtvázrendszer, egyetlen, aktintartalmú lamellopódiumot fejleszt a sejt, és ezzel az oldalával elindul a kemoattraktáns irányába, ugyanakkor a hátulsó végén egy farok struktúra alakul ki.
Ebben a folyamatban a Rho GTPázokon kívül az inozitol-foszfolipidek is meghatározó szerepet játszanak. A kemoattraktáns G-fehérje kapcsolt receptorhoz kötődik, a Giezután Gαi-re és Gβγ -re bomlik. Ez utóbbi, stimulálja a PI3K-t, amely Rac/Cdc2-őt közvetve aktiváló PIP3-at eredményez, és így aktinpolimerizáció következik be. (A PIP3 degradációját kétféle foszfatáz is a PTEN és SHIP is végzi.)
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave