Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


3.3.2.2. Abszorbció, a felveendő anyag megkötése, phagocytareceptorok
A részt vevő receptor/ligand természete szerint a sejtbe való bejutás több lehetséges útját ismerjük. Ezeknek hatékonysága (és így biológiai jelentősége) eltérő, de a többféle „megoldás” növeli a fagocitózis valószínűségét. Az alábbiakban részletezett három belépési út mellett, egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az ún. „scavenger” receptoroknak, amelyek révén a sejtek lipoproteinek, polinukleotidok, poliszacharidok és foszfolipidek felvételére képesek.
A phagocytareceptorok igen sokfélék lehetnek, de legtöbbször az opszonint, így az IgG-t és a komplementet ismerik fel. Elsősorban a macrophagokon találhatók a mannóz, a scavanger és az LPS-receptorok.
 
3.3.2.2.1. Bejutás szénhidrátreceptorokon keresztül
A phagocytasejtek felszínükön jelentős számú szénhidrátkötő (lektin-) receptort hordoznak . Ezek közül talán a legfontosabbak a szelektinek (lásd 3.1. fejezet) közé tartozó mannózreceptorok, amelyek a felveendő részecske mannóztartalmú (különösen azzal végződő) oldalláncaival képesek reagálni. A mannózreceptorokon és más lektineken (pl. az extracelluláris mátrixreceptorok, laminin, fibronektin) keresztüli felvétel hatékonysága és kinetikája alulmarad a továbbiakban ismertetendő mechanizmusokéhoz képest. A folyamatnak az ad azonban különleges és általános jelentőséget, hogy általa a fagocitózis, mindenféle immunreakció (pl. specifikus antitestek jelenléte vagy a komplementrendszer aktivációja) nélkül is végbemegy.
 
3.3.2.2.2. Fagocitózis Fc-receptorokon keresztül
Ha a felvételre kerülő részecske felszíni antigéndeterminánsaira specifikusan a szervezet B-lymphocytái már antitesteket hoztak létre, a szervezetbe jutó részecske hamarosan többé-kevésbé ezekkel fedett lesz. Ez a folyamat az opszonizáció egyik típusa, a részecske mintegy „elő van készítve” a fagocitózisra. Az IgG antitesttel fedett partikulum a phagocytasejtek Fcγ-receptoraihoz (FcγR) kötődik. Az FcγR-ok az immunglobulinok Fc-részét kötő celluláris receptorok, melyek izotípusspecifikusan kötik az antitesteket (lásd 3.2. fejezet). Egyes FcγR-típusok (CD64) a phagocytasejteken megkötik az antitestekkel fedett részecskét, és ezzel megindulhat a fagocitózis.
A ligand kapcsolódása után az összecsoportosuló receptorok tirozincsoportjait (tirozinalapú aktivációs motívum ITAM) az Src-kináz család tagjai foszforilálják. A foszforilálódott tirozinok számos enzim és adaptor fehérje kötőhelyéül szolgálnak, pl. a Syk-nek, ami egy PI3K. Aktiválódik a Rac és Cdc42, amelyek elengedhetetlen közreműködői az aktin polimerizációnak. A Wiskott–Aldrich-szindrómában sem a sejtes, sem a humorális immunválasz nem megfelelő, mert hiányzik az a protein, amelyen keresztül a Rac és a Cdc42 indukálja új aktin filamentumok kialakulását, átrendeződését, az állábak képződését, amelyek segítségével a ligandot bekebelezi a sejt.
 
3.3.2.2.3. Fagocitózis komplementreceptorokon át
A phagocytasejtek jelentős számú komplementreceptoruk (lásd 3.5.4. fejezet) révén is felvehetik a megfelelően opszonizált részecskét. Itt a „megfelelően opszonizált” kifejezés azt jelenti, hogy a részecskék akár az általuk megkötött antitestek (pl. IgM) révén, akár közvetlenül is, képesek aktiválni a komplementrendszert. Előbbi esetben a klasszikus, utóbbinál a lektinmediált vagy alternatív komplementkaszkád aktivációja következik be, mely során a részecske felszínére kovalens kötéssel a C3-molekula fragmentje kerül. Ezt köti a komplementreceptorok egyike (CR1 vagy CR2) (lásd 3.5.4. fejezet).
Jól ismert, hogy az Fcγ- és komplementreceptorokon keresztül történő fagocitózis során adhéziós molekulák sora vesz részt még a phagocytasejt és a fagocitálandó partikulum kölcsönhatásában.
A CR3 (αM/β2 integrin) a legfőbb macrophagreceptornak számít, amellyel a iC3b komplementfragmentekkel opszonizált részecskéket veszik fel. A felvétel szintén aktinpolimerizációt igényel, de morfológiailag eltér az FcR-ral történő felvételtől, mivel a részecske inkább besüpped a sejtbe, és nem jellemző a nagy állábak képződése. A másik különbség, hogy nem a Rac és Cdc42, hanem a Rho GTPáz a legfontosabb reguláló protein.
Ebben az esetben egy további aktivációra is szükség van ahhoz, hogy az integrinek megfelelő konformációs állapotba kerüljenek, azaz receptorklaszterek alakuljanak ki. Ezt is egy kis GTP-kötő fehérje, a Rap1 regulálja, amelynek szintje LPS, TNFα hatására emelkedik meg a sejtekben.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave