Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


3.3.3. A fagocitózis szabályozása

A phagocytarendszer szabályozásában autokrin, parakrin és endokrin folyamatok egyaránt részt vesznek.
A szabályozásban elsősorban szolubilis mediátorok, citokinek szerepelnek, ezek közül talán a legfontosabb az interferon-g.
A Gram-negatív baktériumok által termelt lipopoliszacharid természetű endotoxinok (LPS) több úton is aktiválják a phagocytasejteket. Hatásukat (pl. IL-6-, TNFα-termelés fokozása) vagy közvetlenül, vagy egy LPS-kötő fehérjén át a phagocytasejtek felszíni CD14-molekuláin keresztül fejtik ki. A CD14-molekula szolubilis formában is előfordul, biológiai jelentőségének vizsgálata a fagocitóziskutatás egyik divatos területe.
A GM-CSF-nek, illetve a G- és M-CSF-nek nemcsak a phagocyták érésében, receptoraik (mannóz-, Fc- és komplementreceptorok) kifejeződésében, hanem a sejtek aktivációjában is kitüntetett szerepet játszanak.
A glukokortikoidok jelentős gátló hatással vannak a fagocitózisra, illetve az azt követő bioszintetikus folyamatokra. A phagocytasejteken található katekolamin- és hisztaminreceptorok a neuroendokrin és gyulladási mediátorok hatásáról tanúskodnak.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave