Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


3.4.1. A citokinek általános tulajdonságai

A teljesen eltérő szerkezetű, viszonylag kis méretű molekulák jellegzetes, közös sajátosságokat mutatnak:
  1. A citokinek termelődése gyorsan lezajló folyamat. Általában nincsenek citoplazmatikusan raktározott előalakjaik, szecernálódásukat a megfelelő mRNS megjelenése, tehát transzkripció előzi meg. A citokinek hatásának átmeneti jellege részben mRNS-eik viszonylagos rövid féléletidejének is tulajdonítható.
  2. Egy citokint általában többféle sejt is termel (ezért is célszerűbb a citokin, mint a limfokin, monokin, leukokin stb. elnevezés).
  3. A citokinek hatása pleiotrop, tehát többféle sejt és szövet többféle funkcióját is befolyásolják (példaként az interleukin-IL-6 hatásait mutatjuk be (3.4.2. ábra).
  4. Egy bizonyos sejt/szövet bizonyos funkciójára általában több citokin is hat, ez a citokinrendszer funkcionális redundanciáját jelzi. Ezt bizonyítja, hogy citokin gén hiányos egerekben a legtöbb eddig kiütött citokin gyakorlatilag nem idéz elő lényeges funkciókieséseket, nyilvánvalóan más citokinek lépnek az eltávolított helyére. Más esetekben csak a kísérletes gyulladás, illetve fertőzés nyomán jelentkező reakció teszi láthatóvá a citokin hiányát.
  5. A citokinek egy része a többi citokin termelődésére is hat negatív vagy pozitív irányban. Így másodlagos, harmadlagos hatásaik is érvényesülnek, és érthetővé válik a citokinek kiemelkedően jelentős szabályozó hatása az immunológiai-gyulladási folyamatok során.
  6. A citokinek befolyásolják egymás hatását, esetenként antagonista, additív, illetve szinergista módon. Ez a jellegzetesség teszi gyakran igen problematikussá az in vitro hatások hasonló érvényesülését in vivo, és jelentős nehézségeket jelent a citokinterápia során.
  7. A citokinek receptorokon keresztül hatnak a célsejtekre. Ha az adott citokin receptora a termelő sejten is megtalálható, lehetőség nyílik az autokrin hatás érvényesülésére. Amennyiben a sejthez fizikailag közeli sejteken található citokinreceptor, a hatás parakrin. A viszonylag kis koncentrációban, rövid ideig termelődő citokinek leggyakrabban e két módon hatnak a célsejtekre. Ha a citokin nagyobb mennyiségben termelődik és a testnedvekkel viszonylag nagyobb távolságba is eljut, akkor (ritkábban) hormonszerű (endokrin) hatásról van szó. A citokinreceptorok általában nagy affinitású (10–10–10–12 M Kd) receptorok, melyek viszonylag kis számban (102–103/sejt) fejeződnek ki. A citokinreceptorok genetikai „kiütése” már sokkal hatásosabb, mint maguknak a citokineknek az eltávolítása. A citokinreceptorokhoz gyakran asszociált láncok kapcsolódnak, ezek a jelátviteli folyamatok beindításával állnak kapcsolatban.
  8. A citokinreceptorok kifejeződését különféle jelek, így maguk a citokinek is befolyásolják. Gyakran maga a citokin hat (negatív vagy pozitív irányban) saját receptora kifejeződésére.
  9. A legtöbb citokin hatása lassú, új génexpressziót, fehérjeszintézist igénylő folyamat. Egyre több citokin esetében ismerik fel, hogy a hatás molekuláris lényege olyan transzaktivációs/transzkripciós (nukleáris) faktorok termelődésének módosítása, amelyek a „célgén” enhancer elemeihez kötődve fejtik ki reguláló hatásukat. A kemokinek sejtvándorlást előidéző hatásához nem szükséges új génexpresszió. A TNF sejtpusztulást okozó hatása sem jár új proteinszintézissel.
  10. Sok citokin mint növekedési faktor, a célsejtek osztódására hat. Ezek a citokinek tágabb értelemben tehát az epithelialis, mesenchymalis sejtekre ható polipeptid szabályzó molekulák csoportjához tartoznak.
  11. A kortikoszteroidok és az endokrin rendszer egyéb hormonjai fontos szabályozó szerepet látnak el a citokinek termelődésében és hatásában (lásd még 9. fejezet). Ez a hatás kétoldalú, a citokinek is sok ponton hatnak a neuroendokrin rendszerre.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave