Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


3.4.3.3. Antiinflammatorikus citokinek
Számos – az eddigiekben is ismertetett – citokin serkenti a sejt közvetített, humorális, citotoxikus és allergiás reakciókat. Ugyanakkor vannak úgynevezett antiinflammatorikus citokinek is, melyek a gyulladásos citokinek gátlásával jelentős reguláló szerepet töltenek be az immunválaszban. Nem véletlen, hogy a jellemzően TGFβ-t termelő T-sejtek újabb nómenklatúra szerint a Tregsejtek (lásd reguláló T-sejtek, 6. fejezet).
 
Transzformáló növekedési faktor (TGFβ – transforming growth factor)
A TGF egy egész családját képviseli azon reguláló funkcióval rendelkező peptideknek, amelyek rendkívül változatos módon, pozitív vagy negatív hatásúak a legkülönfélébb sejtekre. A TGF-család tagjait különböző géntermékek képviselik, úgy mint a TGFβ1, TGF-β2, TGFβ3. Az immunsejtek főként a TGFβ1-et termelik.
Inaktív prekurzora hasítás után válik aktív citokinné. Legismertebb hatása a fibrosis elősegítése, mely befolyásolja a sebgyógyulást és hegesedést. Immunológiai hatásai közül kiemelendő a B-sejt-aktivitás, citotoxikus sejtek aktivitásának és az NK-sejtek aktivitásának gátlása. Sok sejttípus proliferációját is gátolja. Anti-inflammatorikus, azaz gyulladást gátló hatása van. Általánosan megállapítható, hogy immunológiai és gyulladásos folyamatokat gátol. A reguláló T-sejtek egyik jellemző funkciója a TGFβ-termelés.
 
IL-10-család
Az IL-10-et igen sokféle sejt termeli (monocyták, B-sejtek, T-sejtek, lásd Függelék 2. táblázata), mégis tipikus képviselői az IL-10-forrásnak a CD25+ Treg- (Treg1) sejtek. Az IL-10 gátolja az IFNγ- és IL-2-termelést, de ugyanígy negatív hatású az IL-4-, IL-5- termelésre, tehát egyfelől az ún. Th1 citokinek, másfelől a Th2 citokinek felszabadulását is szuppresszálja. Csökkenti ezen kívül a monocyták IL-1β-, IL-6-, IL-8-, IL-12- és TNFα-termelését, valamint az NK-sejtekből történő IFNβ- és TNFα-termelést. Gátolja továbbá a monocyták MHC-II expresszióját, a B7-expressziót, tehát az antigénprezentációt és T-sejt-aktiválást. Azáltal, hogy a CD80/CD86 expressziót csökkenti a dendritikus sejteken, szintén gátolja az antigénprezentáció során nélkülözhetetlen szignálokat a T-sejtek felé; mind a Th1-, mind a Th2-citokin-termelés csökkenhet. Az eosinophilek túlélését és az IL-4 által modulált IgE-szintézist is gátolja, jelentősége tehát asthmás allergiás betegségben sem elhanyagolható. A citokinkaszkádot elindító TNFα az IL-10-szekréciót is stimulálja, ezzel egy fiziológiás feedback mechanizmust indul el gyulladásos folyamatokban.
Az Epstein–Barr-vírus az IL-10 génnel homológ gént hordoz, és a vírus eredetű IL-10 hasonló biológiai hatásokkal rendelkezik, mint az eukaryota eredetű citokin. A vírus az evolúció során valószínűleg gazdasejt eredetű géneket is hordoz.
Az IL-10 család további tagjai az IL-19, IL-20, IL-22, IL-24 és IL-26 (lásd Függelék 2. táblázata). Különféle target sejtekre hatva eltérő biológiai, illetve patológiai jelentőségük van, de a citokintermelés gátlása elsősorban az IL-10 sajátos tulajdonsága, a család többi tagjai közül sok inkább gyulladásos citokinként hat. Így pl. Az IL-19 és az IL-20 jelentősége psoriasisban bizonyított. Az IL-19-nek szerepe lehet az atherosclerosis kialakulásában is. Az IL-22 termeléséért felelős sejteket külön populációként, Th-22 sejtekként tartják számon, de ezeken kívül a Th17 sejtek is lehetnek forrásai. Bakteriális infekciókban és psoriasisban, atopiás dermatitisben különösen magas koncentrációban termelődik. Az IL-24 jelentősége, hogy T-sejteken, monocytákon kívül melanocyták is termelhetik. Nagy terápiás reményeket fűznek tumorellenes hatásához. Az IL-26 proinflammatorikus hatású, szerepét Crohn-betegségben bizonyították.
Molekuláris homológia alapon az IL-10-családba tartozik az IL-28 (IL-28A, IL-28 B) és az IL-29 is. Ezek a nemrégiben azonosított citokinek inkább az α/β interferonhoz hasonlóak, abban az értelemben, hogy antivirális hatásúak.
Az IL-37 (lásd IL-1-család) ugyancsak az antiinflammatorikus citokinek közé tartozik, mivel gátolja a Toll-like receptorok ligandjai által beindított citokinaktivációt, így pl. az IL-1β, a TNF, az IL-12 és IL-18 termelését.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave