A vizsgált testrészt tehát kicsiny térbeli egységekre, voxelekre bontjuk, melyekhez a számítási eljárás révén röntgensugár-elnyelési értékeket rendelünk, mely értékeket Hounsfield-egységnek (Hounsfield Unit – HU) hívnak. A Hounsfield-skála –1000-től +3000-ig terjed. A –1000 a levegő elnyelési értékének, a 0 a víz elnyelési értékének, a +3000 pedig a teljes elnyelődés értékének felel meg. A belső szervek HU-ja például 20 és 100 között van, míg a csontszöveté 2000 és 3000 között. A IV.29. ábrán a különböző szövetek HU-ja látható.

 

 

Vagyis a képalkotás számítása során a vizsgált testrész minden egyes voxelére megkapjuk a Hounsfield-értéket. A megjelenítés során a számítógép az adott HU-hoz egy szürkeségi értéket rendel, amit monitoron megjelenít. A probléma, hogy az emberi szem csak kb. 40–60 szürkeségi árnyalatot tud megkülönböztetni, ezért hiába rendelne a számítógép mind a 4000 HU-hoz egy-egy szürkeségi értéket, és hiába jelenítené azt meg egy monitor, a szemünk nem lenne képes az összes szürkeségi árnyalatot érzékelni. Vagyis a diagnosztika szempontjából fontos részletek, különbségek elvesznének. Ezért a Hounsfield-skálához olyan módon rendeljük hozzá a megjelenítendő szürkeségi skálát, hogy csak a vizsgálat szempontjából releváns tartományhoz rendeljük a szürkeségi fokozatokat. Az annál nagyobb elnyelési értékek egyöntetűen fehérrel, az annál kisebb értékek pedig feketével jelennek meg. Például ha a máj HU-értékei 50 és 70 között vannak, akkor a képen fekete lesz minden 50-nél kisebb érték, fehér minden 70 feletti érték, a szürke skála pedig az 50 és 70 közötti tartományra lesz kiterjesztve. Ilyen módon a máj belső szerkezete részletgazdagon fog látszódni, a kép többi, számunkra aktuálisan érdektelen része pedig fehér vagy fekete.