Előfordult olyan eset, hogy a jó kontaktus érdekében jó bőven lemosták alkohollal a bőrfelületet a semleges elektród alatt. Az egyik probléma, hogy az alkohol nem vezeti az áramot, és szárítja a bőrt, ezáltal romlik az elektród–bőr-kontaktus. De nem ez a legnagyobb probléma, hanem az, hogy a kontaktus nem lesz egyenletes, például azért mert az alkohol az elektróda alatt nehezebben párolog el, így először a széleken fog elpárologni, vagyis ott először jobb lesz a kontaktus, mint a belső részeken. A jobb kontaktuson több áram folyik, vagyis nagyobb lesz az áramsűrűség, ami szintén felégés okozhat.

A másik probléma, amikor jó kontaktus érdekében vizezik a semleges elektród területét vagy vizes pelenkát, vagy más vízzel átitatott szövetet helyeznek az elektród és a bőrfelület közé. Ez kezdetben jól működhet, de idővel a köztes anyag elkezd kiszáradni, itt is elsősorban a széleken kezd el száradni a felület, aminek hatására szintén megbomlik az egyenletes árameloszlás.

Előfordult már olyan eset is, amikor az elektródot nem közvetlenül a bőrfelületre helyezték, hanem például harisnyára, vagy egyszerűen a pizsama rajta volt a páciensen, és a pizsamára helyezték a semleges elektródot. A nagyfrekvenciás áram a textilen mint szigetelőrétegen át tud jutni. Ami önmagában nem lenne probléma, de idővel valószínű, hogy egy ponton az áram ionizálja a köztes levegőt, ív keletkezik, s akkor egy ponton nagy áram indul meg, közel akkora lesz az áramsűrűség, mint az aktív elektródnál. A köztes textil egyszerűen elég és a kis felületű lyukon keresztül jó kontaktus alakul ki, nagyon nagy áramsűrűséggel, és így súlyos égési sérülést okozhat.

A nem megfelelő, laza elektródfelhelyezés esetén, az elektród lötyög, nem érintkezik az a teljes felülettel, ezáltal megnő az áramsűrűség.

A másik hiba ennek az ellenkezője, amikor túl szorosan van felrögzítve a semleges elektród. Ekkor a lapelektród éle „bemélyed” a szövetbe. Ezen vonal mentén nagyon jó lesz a kontaktus, jó kontaktusnál megnő az áram és nagyobb lesz az áramsűrűség. Továbbá az „élhatás” nevű jelenség miatt is itt növekszik az áramsűrűség. Az ilyen jellegű felégéseket mindig egy egyenes vonalú piros bőrpír jellemzi.

A másik gyakori hiba, amikor nem a felkarra vagy a combra helyezik fel a semleges elektródot, hanem egyszerűen bedugják a hát vagy fenék alá. Ezzel az a probléma, hogy így nem biztosítható az elektród egyenletes felfekvése és az egyenletes kontaktus. Például a hát alatt a lapockacsont erősebben nekinyomja a bőrfelületet az elektródhoz, mint máshol, ezért ott jobb kontaktus alakul ki, ott megnő az áram. mint máshol, vagyis nagyobb lesz az áramsűrűség, ezért itt kialakulhat felégés.

Az eddig felsorolt felégés okok mind a helytelen semleges elektród felhelyezésből adódó egyenetlen kontaktus és az ebből fakadó áramsűrűség megnövekedésére vezethetők vissza. Többször használatos gumi elektródok esetén lehetséges ok lehet még, ha maga a gumi elektród felületének nem egyenletes az impedanciája (ellenállása). Arról már esett szó, hogy a gumi elektróda belsejében egy fémháló található, amit két vezető gumi lap közé van helyezve. Ha ez a belső fémháló megtörik, akkor a gumi felületén nem lesz egyenletes az áramelosztás. Másik lehetséges hiba, amikor a két gumiréteg elválik egymástól, illetve a fém hálótól, ezért nem lesz egyenletes a kontaktus. Ezeket a hibákat kórházi körülmények között nehéz megállapítani, ezért csak az egyenletesen sima, síkfelületű elektródokat szabad felhasználni. A nem sík, felkunkorodott, hullámos felszínű elektródokat nem lehet felhasználni, mert nagy az esélye, hogy az ilyen elektródák belseje sérült. Idővel a vezető gumi vezetőképessége is változhat. Ezen okok miatt a gyártók 2-3 évente a gumi elektródok cseréjét javasolják, a felhasználás gyakoriságától függetlenül. Természetesen szemmel láthatóan sérült, töredezett felszínű elektródokat szintén nem szabad használni.