Dió Mihály, Kovács Norbert, Szekrényesi Csaba, Zombory Péter

Biofizika és orvostechnika alapjai

2., átdolgozott kiadás


III.1.2. EKG elmélete

Willem Einthoven holland orvos és fiziológus a XX. század elején a szívzörejeket szerette volna pontosabban vizsgálni, ezért kifejlesztette a húros galvanométert, amivel mV-os nagyságrendű elektromos jeleket lehetet mérni és grafikusan ábrázolni, így alkalmas volt a szív elektromos jeleinek mérésére. Felfedezésért 1924-ben elnyerte az orvosi Nobel-díjat.
A felfedezésnek és a módszer elterjedésének köszönhetően a kísérletek és vizsgálatok száma egyre nőtt és az évtizedek alatt hatalmas adatbázis gyűlt össze abból, hogy az egyes elváltozások, illetve szívbetegségek milyen görbe jelalakot produkálnak. Természetesen az empirikus vizsgálatokat kiegészítette az elméleti megközelítés is, és ennek eredményeként megszületett a dipol modell.
A szív működése során az egyes szívizomsejtek potenciálja folyamatosan változik. Egyetlen időpillanatban vizsgálva a szívet, minden egyes sejt felszíne egy adott pontján a mebrán belső és külső felszíne között egy adott potenciállal rendelkezik, vagyis a nyugalmi potenciál -90 mV és az akciós potenciál maximuma a pár 10 mV között bármilyen értéket felvehet. Ezen sok elemi potenciál leírható egy dipólusként. A két eredő pólus között van potenciálkülönbség, vagyis feszültség, aminek van nagysága, illetve a térben van iránya, ami a pozitív pólustól a negatív pólus irányába mutat. Vagyis a sok-sok szívizomsejt potenciáljainak összessége leírható egy feszültségvektorral, amit integrálvektornak (vagy dipólusvektornak) neveznek. A szív működése során a szívizomzat potenciáljai folyamatosan változnak, így az integrálvektor nagysága és térbeli iránya is folyamatosan változik. Ezen integrálvektor vizsgálata elsősorban a vektorkardiográfia területén bír nagy jelentőséggel, de szükséges az általános elektrokardiográfia megértéséhez is.
 

Biofizika és orvostechnika alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 096 5

Napjaink gyógyászata számos orvostechnikai eszközt használ. A könyvben ezek közül a néhány leggyakoribb és legfontosabb műszercsoport működési alapjait, használatának szempontjait és lehetőségeit mutatjuk be. Ilyen tájékozottság a diplomás egészségügyi dolgozóktól is elvárható. A könyv nyelvezete közérthető, így az oktatásban az alapozó ismeretek átadására alkalmas. Mindemellett ajánlhatjuk érdeklődő laikusok számára is. A szerzők gyakorlott oktatók, akik a területen több diplomával és gyakorlati ismeretekkel rendelkeznek és jártasok az orvostechnikai szabályozás, a kórházi felhasználás és a szervizelés területén is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/dio-kovacs-szekrenyesi-zombory-biofizika-es-orvostechnika-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave