Dió Mihály, Kovács Norbert, Szekrényesi Csaba, Zombory Péter

Biofizika és orvostechnika alapjai

2., átdolgozott kiadás


III.2.3. Központi idegrendszer vizsgálata: elektroenkefalográf (EEG)

Az elektroenkefalográfia nem más, mint az agyi tevékenységek során létrejövő elektromos jelek mérésére, illetve regisztrálása.
Az agykérget alkotó (corticalis) idegsejtek (neuronok) két csoportba oszthatók, a piramissejtekre és a nem piramissejtekre. Ezeknek a neuronoknak az axonjai, illetve a dentritjei az agykéregre merőlegesen helyezkednek el, amelyek függőleges oszlopokban (verticalis columna) helyezkednek el. Egy-egy oszlopban körülbelül 104 piramissejt található.
Amikor a piramissejt ingerületbe jön, akkor a piramissejt dentritjének membránján keresztül az extracelluláris részből ionok hatolnak be a sejtbe. Így helyileg pozitívion-hiány lép fel, ezért a potenciálkülönbség kiegyenlítés érdekében, az extracelluláris térben megindul az ionáramlás.
A fejbőrre helyezett elektróda mérete jóval nagyobb mint egy piramissejt, ezért az elektróda csak nagyon sok piramissejt körül, az extracelluláris térben kialakult potenciálok átlagát tudja érzékelni. Ebből az is következik, hogy az EEG-elektródok csak a koponyára (elektródra) merőleges vertikális oszlopsejtek potenciálját tudják értékelni. A koponyacsonttal párhuzamos oszlopsejtek feszültségét az úgynevezett MEG- (Magnetoenkefalográf) készülékkel lehet megjeleníteni.
Mérés során az EEG a két elektród közti potenciálkülönbséget, vagyis az elektródok közti feszültséget dolgozza fel, illetve jeleníti meg. Ahhoz, hogy az agy különböző térbeli régióit egy időben lehessen vizsgálni, több elektródra van szükség. A vizsgálati eredmények összehasonlíthatósága érdekében az elektródok felhelyezésének helyét standardizálták, és elfogadásra került a 10-20 (tíz-húszas) rendszer.
 
III.8. ábra. EEG-elektródok felhelyezése a 10-20 (tíz-húszas) rendszerben
 
A „10” és a „20” arra utal, hogy a szomszédos elektródák közötti távolság a koponya teljes elülső-hátsó vagy jobb-bal távolságának 10%-a, illetve 20%-a.
Az elektródákat betűjelzéssel látják el a szerint, hogy az agy mely területéről veszi a jelet. Prefrontális (Fp), frontális (F), temporális (T), parietális (P), occipitális (O) és centrális (C). A számozások szagittális tengelytől távolodva növekednek, jobb oldalon páros számokkal a bal oldalon páratlan számokkal jelölik. Vannak (Z) helyek is, a „Z” (zéró) a koponya középvonali szagittális síkján elhelyezett elektródára utal (FpZ, Fz, Cz, Oz). Bizonyos mérési módszerek esetén ezek a pontok referenciapontként szolgálnak.
Az EEG térbeli felbontásának növelését az elektródák számának növelésével lehet elérni. Ilyen megnövelt térbeli felbontású rendszer például a 10-10-es rendszer.
 
III.9. ábra. EEG elektródok felhelyezése nagyfelbontású rendszerben
 
Könnyen belátható, hogy a térbeli felbontás növelésének gátat szab az elektródák fizikai mérete és az érzékelhető terület, így a felhelyezés sűrűsége.
 

Biofizika és orvostechnika alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 096 5

Napjaink gyógyászata számos orvostechnikai eszközt használ. A könyvben ezek közül a néhány leggyakoribb és legfontosabb műszercsoport működési alapjait, használatának szempontjait és lehetőségeit mutatjuk be. Ilyen tájékozottság a diplomás egészségügyi dolgozóktól is elvárható. A könyv nyelvezete közérthető, így az oktatásban az alapozó ismeretek átadására alkalmas. Mindemellett ajánlhatjuk érdeklődő laikusok számára is. A szerzők gyakorlott oktatók, akik a területen több diplomával és gyakorlati ismeretekkel rendelkeznek és jártasok az orvostechnikai szabályozás, a kórházi felhasználás és a szervizelés területén is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/dio-kovacs-szekrenyesi-zombory-biofizika-es-orvostechnika-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave