A gyakorlati műszaki feladatokban igen sokszor előfordul, hogy csővezetékben kell folyadékot szállítani. Milyen nyomáskülönbségre van szükség előírt folyadékmennyiség adott csővezetéken való átáramoltatásához? Milyen mennyiségű folyadék áramlik át a csövön adott nyomáskülönbség hatására? Hogyan változnak a viszonyok, ha a csővezetékben könyök, diffúzor, tolózár van? Hogyan lehet méretezni egy házi vízellátó rendszert? Hasonló kérdések tehetők fel nyílt felszínű csatornák, folyók esetén is, de itt a nyomáskülönbséget az esés helyettesíti. Mennyi víz áramolhat át egy adott folyómedren? Miért vetik be nagy hidegben a Dunán a jégtörő hajókat? Mi történik, ha beáll a jég a folyó felszínén? Ezekre a gyakorlatias kérdésekre ad választ ez a fejezet, amelyben a csövekben, csatornákban áramló közegek áramlásának jellemzőit tárgyaljuk. A mérnöki gyakorlat szempontjából talán ez a fejezet a legfontosabb része a tankönyvnek. A hidraulika az emberi tudás egyik igen régóta alkalmazott és fejlesztett területe, hiszen az öntözésnél, a folyók szabályozásánál, a vízvezetékek építésénél sok nehéz feladatot kellett megoldaniuk elődeinknek, akik ennek folytán nagyon sok gyakorlati ismeretet halmoztak fel. Ugyanakkor az áramlástan alaptörvényeinek levezetése, az áramlástan alapvető összefüggéseinek kutatása évszázadokon keresztül a hidraulika gyakorlatától elszigetelve folyt. Csak a XIX. században találkozott össze az elméleti áramlástan és a gyakorlatra orientált hidraulika. A fejezet címlapján egy összetett hidraulikai rendszer, az ISD Dunaferr Meleghengermű szalaghűtő berendezése látható, amelyből kilépő sok száz vízsugár előírt ütemben csökkenti a görgőn futó izzó acélszalag hőmérsékletét.