Dió Mihály, Kovács Norbert, Szekrényesi Csaba, Zombory Péter

Biofizika és orvostechnika alapjai

2., átdolgozott kiadás


III.5.8.2. A reziduális térfogat (RV) mérése

A statikus légzésgörbe ábráján jól feltérképezhetőek a légzés legfontosabb statikus paraméterei és összefüggései. Ezek közül a reziduális volumen mérése meglehetősen nehéz, hiszen ezt a levegőmennyiséget nem fújjuk bele a légzésmérő készülékbe. Ennek mérésére létezik gázhigulásos módszer, valamint a teljestest pletizmográfos módszer. Utóbbi nem igényel különösebb előkészületeket és gázelegymérő készüléket sem, valamint a páciens számára sem különössebben megterhelő.
A teljestest-pletizmográf mérési képessége összetettebb, mint a rutin spirométereké, hiszen a rutin spirométer napjainkban egy áramlásmérő műszer, amely a légsebességértékekből integrálja a volumenmennyiségeket. De csupán az átáramló levegővel kalkulál.
A teljestest-pletizmográffal az RV értéke is meghatározható viszonylag kényelmesen. A pletizmográf egy hermetikusan zárt kabin, amelyben a légúti áramlások mellett mérhetők a kabin és a légutak nyomásértékei, valamint a kamra térfogatváltozásai is.
Egy normális kilégzés után, azaz az RV térfogatán az alveolaris nyomás (P1, amelyet a szájban mérnek) azonos a légköri nyomással. Ekkor elzárják azt a csövet (shutter), amelyen keresztül a vizsgált személy lélegzik (azaz a légutak kifelé zártak), majd a személy belégzést kísérel meg: ennek következtében a mellkas térfogata ΔV értékkel megnő, az alveolaris nyomás pedig P1 értékről P2 értékre csökken.
A mellkas térfogatának növekedése összenyomja a kabinban lévő levegőt, a kabinban uralkodó nyomás fokozódik. A ΔV értéke megkapható, ha annyi levegőt vesznek ki a kabinból, hogy a nyomás a légköri nyomás értékére térjen vissza. A szájüregben mért nyomások megadják a további számításokhoz szükséges P1 és a P2, ill. kettőjük különbségét, a ΔP értéket.
A további számításokat (amelyekben az RV a kiindulási V1 érték) Boyle törvénye alapján végzik (a hőmérséklet állandó, tüdőben lévő gázmennyiség állandó):
P 1 × V 1 = P 2 × V 2,
ahol V2 = V1 + ΔV, továbbá P2 = P1 – ΔP, így P1 × V1 = (P1 – ΔP) × (V1 + ΔV).
Átrendezve:
V 1 ml = P 1 − Δ P Hgmm × Δ V ml Δ P Hgmm = RV ml.
(Ebben a bemutatott számításban néhány, egyébként szükséges korrekciót és konverziót az egyszerűség kedvéért elhagytunk.)
Egészséges személyekben az inert gáz módszer és a testpletizmográfiás módszer azonos eredményekre vezet. Amennyiben azonban a tüdőben lévő (alveolaris) gáz egy része nem vesz részt a légcserében – tehát a hélium ebben a térben nem hígul fel, a két módszer eltérő eredményt ad.
 

Biofizika és orvostechnika alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 096 5

Napjaink gyógyászata számos orvostechnikai eszközt használ. A könyvben ezek közül a néhány leggyakoribb és legfontosabb műszercsoport működési alapjait, használatának szempontjait és lehetőségeit mutatjuk be. Ilyen tájékozottság a diplomás egészségügyi dolgozóktól is elvárható. A könyv nyelvezete közérthető, így az oktatásban az alapozó ismeretek átadására alkalmas. Mindemellett ajánlhatjuk érdeklődő laikusok számára is. A szerzők gyakorlott oktatók, akik a területen több diplomával és gyakorlati ismeretekkel rendelkeznek és jártasok az orvostechnikai szabályozás, a kórházi felhasználás és a szervizelés területén is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/dio-kovacs-szekrenyesi-zombory-biofizika-es-orvostechnika-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave