MeRSZ online
okoskönyvtár
Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.
Biofizika és orvostechnika alapjai
2., átdolgozott kiadás
III.7.4.1. Szubjektív audiometria
Működési elv
A vizsgálat működési elve, hogy a páciens fülére csont vagy hangvezetéssel hangot adunk, mely az ő teljes hallópályáján áthaladva érzékelődik az agyban. Ennek mértékére a páciens visszajelzése alapján következtetünk.
Küszöbaudiometriánál a páciens egyik fülére halk hangot adunk, majd a hangintenzitást folyamatosan növeljük. A páciensnek akkor kell visszajeleznie a megfelelő oldali karemeléssel, amikor és amelyik fülével a hangot meghallja. Azután a vizsgáló a hangerőt újra lecsökkenti nem hallható szintre, majd lassan megint emelni kezdi, a páciens pedig ismételten jelez, ha hallja a hangot. Ez után a vizsgáló az audiogrammon jelöli az adott fülnél és az adott frekvencián, hogy mely hangerőnél hallotta meg a páciens a hangot. Ezután a mérést megismétlik több hangmagasságon és mindkét fülön is, így fülenként úgynevezett hallásküszöbgörbét kapunk, amely azt mutatja, mely frekvencián milyen legkisebb hangot tud meghallani a páciens.
III.7.4.1.1. Az audiométer
Az audiométer olyan szinuszos hanggenerátor, mellyel különböző magasságú és hangerejű hangok állíthatók elő. Fontos, hogy a kibocsátott hangok frekvenciája és hangereje a kezelőszervekkel nagyon pontosan beállítható legyen, a készülék és a fejhallgató mindig ugyanazokat a frekvenciákat és hangerőket bocsássa ki, ezért a műszert időnként kalibrálni kell. A készüléknek különösen a fejhallgatója érzékeny leejtésre és mechanikai behatásokra.
Harvard
(): . : .
: /hivatkozas/m1271beoak_1106/#m1271beoak_1106 ()
Chicago
. . . : .
(: /hivatkozas/m1271beoak_1106/#m1271beoak_1106)
APA
(). . .
(: /hivatkozas/m1271beoak_1106/#m1271beoak_1106)
III.66. ábra. Modern PC-re telepíthető hallásvizsgáló szoftver és hangforrás
A vizsgált frekvenciatartomány a hallás szempontjából fontos frekvenciákat tartalmazza, általában 125 Hz-től 8 kHz-ig terjed, az alsóbb tartományokban oktávonként, a felsőbb tartományokban féloktávonkénti ugrásokkal vizsgáljuk. A hangnyomást legalább 5 dB-es lépésekben, de általában ennél finomabban is lehet állítani.
A fülre adott hang lehet úgynevezett tiszta hang, azaz egyetlen frekvenciát tartalmazó szinuszos, folyamatos hang. Lehet ugyanakkor szaggatott is, melyet a vizsgáló személyeknek általában könnyebb meghallani. A jobb audiométerek képesek ezen kívül számokat, szótagokat vagy akár mikrofonon keresztül a kezelő hangját is bejátszani. Előfordulhat, hogy kicsi gyerekeket nehéz kooperációra bírni. Az ő vizsgálatukra fejlesztették ki azt az audiométert, mely nem stabil hangokat, hanem adott hangmagasságban gyerekdalokat játszik.
A hangot kibocsátó eszköz lehet erre a célra készített, jó minőségű fejhallgató, mellyel a légvezetéses hallást vizsgáljuk. A csontvezetéses hallás vizsgálatára speciális vibrációs fejhallgatót alkalmaznak, mely a koponyacsontra adja át rezgéseit. Használnak hangszórókat is, melyekből mindig páros számú van (2, 4, 6, 8), ezekkel a két fül együttes hallása és annak irányérzékelése is vizsgálható. Ekkor beszélünk szabad hangterű audiometriáról.
Az egyik fülre lég- vagy csontvezetéssel adott hangok a koponyacsonton keresztül átterjedhetnek a másik fülre. Ha az egyik fül kevésbé jól hall, előfordulhat, hogy a másik fülével a páciens hamarabb hallja meg, mert a csontokon keresztül a hangok az érzékenyebb fülre terjednek. Ennek megelőzésére az éppen nem vizsgált fülre halk sistergést, úgynevezett maszkolózajt adnak.
Ha egy diszkóban akarunk fejhallgatóval mp3 lejátszót hallgatni, természetesen nehezen fog menni, hiába van fülhallgató, a külső hangok intenzitása elnyomja a fülhallgatóét. Ha a külső zajok kevésbé erősek, akkor is zavarhatnak, meghamisítva a mérést. Az audiometriás vizsgálatnál ezért csendes helységre van szükség, ez a süket- vagy csendesszoba. Ez olyan helység, melynek falai, padlózata, mennyezete, berendezése speciálisan kialakítású, így egyrészt nagyon jól szigeteli a külső hangokat, másrészt a helyiségben keletkezett egyéb hangokat is jól elnyeli. A páciens ebben a helyiségben ül, ahova fejhallgatókat és hangszórókat is bevezetnek. A vizsgáló személy és az audiométer pedig a szomszéd vizsgáló helyiségben van. Ők üvegablakon keresztül látják egymást és mikrofonon keresztül kommunikálni is tudnak egymással.
Harvard
(): . : .
: /hivatkozas/m1271beoak_1113/#m1271beoak_1113 ()
Chicago
. . . : .
(: /hivatkozas/m1271beoak_1113/#m1271beoak_1113)
APA
(). . .
(: /hivatkozas/m1271beoak_1113/#m1271beoak_1113)
III.67. ábra. Hallásvizsgálat süketszobában
III.7.4.1.2. Audiométerek csoportosítása
Az audiométereket két főbb csoportba szokás osztani, szűrő- és klinikai audiométerekre.
Mindkét készülék működési elve azonos, a különbség a funkciókban és a vizsgálat céljában van. A szűrőaudiométer feladata szűrővizsgálatok elvégzése, akár háziorvosi rendelőben vagy védőnői gyakorlatban, otthoni környezetben is. Általában csak az alapfunkciókat tudja, azaz különböző magasságú, különböző intenzitású tiszta hanggal, szaggatott hanggal, esetleg gyerekdalokkal képes vizsgálni. Segítségével csecsemők, kisgyermekek vagy akár felnőttek egyszerű hallásvizsgálata valósítható meg.
A klinikai audiométer ezzel szemben általában az előbbiekben felsorolt funkciók és lehetőségek mindegyikét tartalmazza, nagypontosságú műszer. Továbbá képes mind lég- mind csontvezetéses, mind hangszóróval kivitelezett vizsgálatok elvégzésére. A süketszoba szintén a kiépítés követelményei közé tartozik.
III.7.4.1.3. Az audiometriás vizsgálat
Az audiometriás vizsgálat nemcsak a páciens visszajelzései miatt szubjektív, hanem a jelzések vizsgáló általi értelmezése miatt is. A gyakorlott vizsgáló ezt a hibalehetőséget gondossággal igyekszik lecsökkenteni vagy kizárni, mégpedig úgy, hogy a különböző magasságú hangokat véletlenszerű sorrendben használja, néha az oldalakat is változtatja, továbbá, egy-egy frekvenciát többször is megvizsgál, vissza-visszatérve rá.
A vizsgálat eredménye az audiogram lesz, mely külön mindkét fül hallásküszöbgörbéjét (Hearing Treshold Level in db – HTL) mutatja dB skálán, és megmutatja minden vizsgált frekvenciára (Frequency in Hertz), milyen intenzitású hangot volt már képes meghallani a páciens.
Harvard
(): . : .
: /hivatkozas/m1271beoak_1122/#m1271beoak_1122 ()
Chicago
. . . : .
(: /hivatkozas/m1271beoak_1122/#m1271beoak_1122)
APA
(). . .
(: /hivatkozas/m1271beoak_1122/#m1271beoak_1122)
III.68. ábra. Audiogram, a különböző színek az oldalakat jelölik (J: piros, B: kék)
Összetettebb vizsgálatokkal megállapítható a hallásküszöb (HTL), a komfortos hangerősség (Most Comfortable Level - MCL) és a kellemetlenségi küszöb (Uncomfortable level - UCL) karakterisztikája is. Nagyon érdekes, hogy időskori halláscsökkenés esetében a hallásküszöb jelentősen romlik, a komfortos hangerősség romlik, a kellemetlenségi küszöb viszont szinte változatlan. A hallástartomány intenzitásban beszűkül. Vagyis az idősebb ember a halk hangokat nem hallja, de ha a fülébe kiabálunk, akkor ez fájdalmas hangerősség neki is.
Harvard
(): . : .
: /hivatkozas/m1271beoak_1125/#m1271beoak_1125 ()
Chicago
. . . : .
(: /hivatkozas/m1271beoak_1125/#m1271beoak_1125)
APA
(). . .
(: /hivatkozas/m1271beoak_1125/#m1271beoak_1125)
III.69. ábra. A hallásküszöb, a komfortos hangerősség és a kellemetlenségi küszöb alakulása
III.7.4.1.4. Beszédaudiometria
Ilyenkor nem tiszta hangokkal találkozunk, hanem összetett hangokkal, és fonetikailag kiegyensúlyozott szó- és számgyűjteményt használunk különböző dB szinteken. Götze Árpád szám- és szógyűjteményében 100 db szám és 200 db egyszótagú szó van. Azt vizsgáljuk, hogy milyen hangerővel és milyen mértékben érti meg a beszédet. Számpróbával a beszédhallás küszöb, szópróbával a beszédérthetőség küszöb vizsgálható. A számokat ugyanis könnyebb értelmezni, mert jobban kikövetkeztethető az általunk ismert számkészletből. A szótagok viszont kikövetkeztethetlenek, mert nem csak 200 szó van.
Harvard
(): . : .
: /hivatkozas/m1271beoak_1129/#m1271beoak_1129 ()
Chicago
. . . : .
(: /hivatkozas/m1271beoak_1129/#m1271beoak_1129)
APA
(). . .
(: /hivatkozas/m1271beoak_1129/#m1271beoak_1129)
III.70. ábra. Beszédhallás és beszédérthetőség-audiogram felvételi lap
III.7.4.1.5. Mit tegyen a páciens?
A vizsgálatok fájdalommentesek, de igénylik a páciens részéről a figyelmet. Ez különösen időseknél probléma, ezért a vizsgáló törekszik a vizsgálat minél gyorsabb elvégzésére.
Minden hallásvizsgálatra igaz, hogy a vizsgálat előtt a fül tisztítása a vizsgálat eredménye érdekében ajánlott.
Tartalomjegyzék
- Biofizika és orvostechnika alapjai (2. átdolgozott kiadás)
- Impresszum
- I. Bevezető
- II. Az orvostechnika alapjai: Általános tudnivalók
- II.1. Orvostechnikai eszközök (Kovács Norbert)
- II.1.1. A technikai eszközök szerepe
- II.1.2. A technológia fejlődése
- II.1.3. Az orvostechnikai eszköz
- II.1.3.1. Az Európai Unió orvostechnikai eszközökre vonatkozó rendeletei
- II.1.3.2. Az orvostechnikai eszköz fogalma
- II.1.3.3. Az orvostechnikai eszközökre vonatkozó követelmények
- II.1.3.4. Az orvostechnikai eszközök alapvető követelményei
- II.1.3.5. Az orvostechnikai eszközök forgalomba kerülése
- II.1.3.6. Az orvostechnikai eszközök címkéi és a címkén megjelenő jelképek
- II.1.3.1. Az Európai Unió orvostechnikai eszközökre vonatkozó rendeletei
- II.1.4. Az orvostechnikai eszközök használatának módja
- II.1.5. Az orvostechnikai eszközökkel bekövetkezett rendellenes események
- II.1.6. Az orvostechnikai eszközök időszakos felülvizsgálata
- II.1.7. Orvostechnikai eszközök kockázati osztályai
- II.1.8. Orvostechnikai eszközök preklinikai és klinikai értékelése
- II.1.9. Mit tegyen a beteg?
- II.1.10. Ellenőrző kérdések
- II.1.1. A technikai eszközök szerepe
- II.2. Fiziológiai jelek mérése (Zombory Péter)
- II.2.1. Miért kell mérni?
- II.2.2. Méréstechnikai alapfogalmak
- II.2.3. Az SI mértékegységrendszer
- II.2.4. A prefixumok
- II.2.5. Az analóg és a digitális mérés
- II.2.6. A fiziológiai jelek mérésének sajátosságai
- II.2.7. A fiziológiai jelek mérésének módszerei
- II.2.8. A méréseket befolyásoló tényezők
- II.2.9. Előírt jelzések
- II.2.10. Mit tegyen a páciens?
- II.2.11. Ellenőrző kérdések
- II.2.1. Miért kell mérni?
- II.3. Villamos biztonság technika (Zombory Péter)
- II.1. Orvostechnikai eszközök (Kovács Norbert)
- III. Információszerzés fiziológiai paraméterekről: diagnosztikai eszközök
- III.1. Elektrokardiográfok
- III.1.1. Az elektrokardiográf jelentősége
- III.1.2. EKG elmélete
- III.1.3. Az elektrokardiográfia csoportosítása
- III.1.3. EKG elvezetések
- III.1.4. Standard-12 elvezetés és egyéb elvezetések
- III.1.5. Gépi diagnózisképzés
- III.1.6. Szűrők
- III.1.7. „Zajos” EKG
- III.1.8. EKG-készülékek jellemzői, fajtái
- III.1.9. Mit tegyen a beteg?
- III.1.10. Ellenőrző kérdések
- III.1.1. Az elektrokardiográf jelentősége
- III.2. Elektroenkefalográfok, elektromiográfok (EEG, EMG)
- III.2.1. Neurofiziológiás vizsgálatok
- III.2.2. A neurofiziológiás vizsgálóhelyiség kialakítása
- III.2.3. Központi idegrendszer vizsgálata: elektroenkefalográf (EEG)
- III.2.4. Perifériás idegrendszer vizsgálata: ENG – elektroneurográf
- III.2.5. Kiváltott potenciál vizsgálatok: EP – Evoked Potential
- III.2.6. VEP-vizsgálat
- III.2.7. BAEP-vizsgálat
- III.2.8. SSEP-vizsgálat
- III.2.9. Elektromiográf (EMG)
- III.2.10. Mit tegyen a beteg?
- III.2.11. Ellenőrző kérdések
- III.2.1. Neurofiziológiás vizsgálatok
- III.3. Vérnyomás mérése
- III.4. A testhőmérséklet mérése
- III.4.1. Bevezető
- III.4.2. A testhőmérséklet
- III.4.3. Biofizikai alapok
- III.4.4. Technikai alapok
- III.4.5. Villamos tulajdonságváltozáson alapuló hőmérés. Elektronikus hőmérők
- III.4.6. Színváltozáson alapuló hőmérés. Folyadékkristályos hőmérők
- III.4.7. Infravörös sugárzáson alapuló hőmérők
- III.4.8. Ellenőrző kérdések
- III.4.1. Bevezető
- III.5. Légzésvizsgálat – spirometria
- III.6. Betegőrző monitor
- III.6.1. A monitorozás
- III.6.2. A betegőrzés fogalma
- III.6.3. Az őrzőmonitorok feladata
- III.6.4. A betegőrző rendszerek felépítése
- III.6.5. Ágy melletti, modul rendszerű monitorok
- III.6.6. Ágy melletti, modul rendszerű (mobil modulos) monitorok
- III.6.7. Ágy melletti, kompakt monitorok
- III.6.8. Központi monitor
- III.6.9. Az őrzőmonitor működése
- III.6.10. Legfontosabb élettani jelek, mért paraméterek
- III.6.11. Hibaforrások és karbanratás
- III.6.12. Ellenőrző kérdések
- III.6.1. A monitorozás
- III.7. Hallásvizsgálat
- III.8. Látásélesség vizsgálata
- III.1. Elektrokardiográfok
- IV. Információszerzés térben: képalkotó diagnosztika
- IV.1. Endoszkópos diagnosztika és sebészet
- IV.1.1. Mi az endoszkópia?
- IV.1.2. Az endoszkópok működése
- IV.1.3. Endoszkóp eszközök
- IV.1.4. Kapszulaendoszkóp
- IV.1.5. Alkalmazási útmutatások
- IV.1.6. Egy tipikus endoszkópos diagnosztikai eszköz
- IV.1.7. Egy tipikus torony
- IV.1.8. Karbantartás
- IV.1.9. Robotendoszkóp
- IV.1.10. Mit tegyen a beteg?
- IV.1.11. Ellenőrző kérdések
- IV.1.1. Mi az endoszkópia?
- IV.2. Hagyományos Rtg. képalkotás és a CT
- IV.2.1. Az rtg. képalkozás kezdetei
- IV.2.2. A röntgensugárzás keletkezése
- IV.2.3. A röntgen képalkotás elve
- IV.2.4. A röntgenkép tulajdonságai
- IV.2.5. Diagnosztikus röntgenkészülékek fajtái
- IV.2.6. A röntgenberendezés főbb részegységei
- IV.2.7. A Computed Tomograph (CT)
- IV.2.8. Mit tegyen a beteg?
- IV.2.9. Ellenőrző kérdések
- IV.2.1. Az rtg. képalkozás kezdetei
- IV.3. Mágneses rezonanciás képalkotás
- IV.3.1. Mi az MRI?
- IV.3.2. Az MRI története
- IV.3.3. Az MRI osztályozása
- IV.3.4. Mit mutat meg az MRI?
- IV.3.5. Az MRI elve
- IV.3.6. A felvételek súlyozása, szöveti kontrasztok
- IV.3.7. Modern MRI-technikák
- IV.3.8. Kontrasztanyagok
- IV.3.9. Műtermékek
- IV.3.10. Az fMRI
- IV.3.11. Egy tipikus eszköz
- IV.3.12. MRI-kompatibilis műszerek, eszközök
- IV.3.13. Várható kockázatok
- IV.3.14. Mit tegyen a beteg?
- IV.3.15. Ellenőrző kérdések
- IV.3.1. Mi az MRI?
- IV.4. Nukleáris diagnosztika
- IV.5. Ultrahangos diagnosztika
- IV.5.1. Mi az ultrahangos diagnosztika?
- IV.5.2. A hangok felosztása
- IV.5.3. Fiziológiai hatások
- IV.5.4. Ultrahangos készülékek
- IV.5.5. Új technikák az ultrahang-diagnosztikában
- IV.5.6. Alkalmazási útmutatások
- IV.5.7. A kép minőségét befolyásoló további tényezők
- IV.5.8. Egy tipikus eszköz bemutatása
- IV.5.9. Karbantartás
- IV.5.10. Mit tegyen a beteg?
- IV.5.11. Ellenőrző kérdések
- IV.5.1. Mi az ultrahangos diagnosztika?
- IV.1. Endoszkópos diagnosztika és sebészet
- V. Az információ felhasználása: terápiás eszközök
- V.1. Lézerterápia
- V.2. Radioterápia
- V.3. Kisfrekvenciás elektroterápia
- V.3.1. Mi a kisfrekvenciás elektroterápia?
- V.3.2. Az emberi szervezet jelenségei villamos áram hatására
- V.3.3. Harántcsíkolt izmok reakciója elektromos impulzusokra
- V.3.4. Gyakori ingerterápiás áramformák
- V.3.4.1. Egyenáramú kezelés
- V.3.4.2. Impulzuskezelés
- V.3.4.3. Diadinamikus kezelés
- V.3.4.4. Sokkimpulzus-kezelés
- V.3.4.5. Interferencia-áramú kezelés
- V.3.4.6. Transzkután elektromos idegstimulációs (TENS) kezelés
- V.3.4.7. Kombinált kezelések
- V.3.4.8. Elektro-akupunktúra
- V.3.4.9. Implantált idegstimulátorok
- V.3.4.10. A szív ingerterápiája
- V.3.4.1. Egyenáramú kezelés
- V.3.5. Alkalmazási útmutatások
- V.3.6. Egy tipikus eszköz bemutatása
- V.3.7. Karbantartás
- V.3.8. Hibaforrások
- V.3.9. Mit tegyen a beteg?
- V.3.10. Ellenőrző kérdések
- V.3.1. Mi a kisfrekvenciás elektroterápia?
- V.4. Defibrillátorok és szívritmusszabályozók
- V.4.1. A defibrillátor feladata, jelentősége, a terápia célja
- V.4.2. Élettani alapok
- V.4.3. Biofizikai alapok
- V.4.4. Bifázisos defibrillátorok
- V.4.5. Defibrillátorok jellemzői
- V.4.6. Defibrillátorok alkalmazása
- V.4.7. Egy tipikus automata defibrillátor
- V.4.8. Ellenőrző kérdések
- V.4.9. Szívritmus-szabályozók (pacemakerek)
- V.4.11. Biofizikai alapok
- V.4.12. Pacemakerek működési elve
- V.4.13. Egy tipikus beültethető pacemaker
- V.4.14. Mit tegyen a beteg?
- V.4.15. Ellenőrző kérdések
- V.4.1. A defibrillátor feladata, jelentősége, a terápia célja
- V.5. Nagyfrekvenciás sebészeti vágók
- V.5.1. A sebészek segítője
- V.5.2. A nagyfrekvenciás áram tulajdonságai
- V.5.3. A nagyfrekvenciás árammal történő vágás elmélete
- V.5.4. A monopoláris módszer
- V.5.5. A bipoláris módszer
- V.5.6. A semleges elektród
- V.5.7. Felégések
- V.5.8. Felégések lehetséges okai
- V.5.9. Mit kell tenni a személyzetnek?
- V.5.10. Ellenőrző kérdések
- V.5.1. A sebészek segítője
- V.6. Csecsemőinkubátorok
- V.7. Infúziós eszközök
- V.7.1. Mi az infúziós terápia?
- V.7.2. Élettani alapok
- V.7.3. Nyomásviszonyok folyadékokban
- V.7.4. Infúziós eszközök
- V.7.5. Infúziós pumpák jellemzői és szolgáltatásai
- V.7.6. Alkalmazási útmutatások
- V.7.7. Tipikus eszközök bemutatása
- V.7.8. Karbantartás
- V.7.9. Hibaforrások
- V.7.10. Mit tegyen a beteg?
- V.7.11. Ellenőrző kérdések
- V.7.1. Mi az infúziós terápia?
- V.8. Az otthonápolás (home care) eszközei
- Irodalomjegyzék
Kiadó: Akadémiai Kiadó
Online megjelenés éve: 2025
ISBN: 978 963 664 096 5
Napjaink gyógyászata számos orvostechnikai eszközt használ. A könyvben ezek közül a néhány leggyakoribb és legfontosabb műszercsoport működési alapjait, használatának szempontjait és lehetőségeit mutatjuk be. Ilyen tájékozottság a diplomás egészségügyi dolgozóktól is elvárható. A könyv nyelvezete közérthető, így az oktatásban az alapozó ismeretek átadására alkalmas. Mindemellett ajánlhatjuk érdeklődő laikusok számára is. A szerzők gyakorlott oktatók, akik a területen több diplomával és gyakorlati ismeretekkel rendelkeznek és jártasok az orvostechnikai szabályozás, a kórházi felhasználás és a szervizelés területén is.
Hivatkozás: https://mersz.hu/dio-kovacs-szekrenyesi-zombory-biofizika-es-orvostechnika-alapjai//
BibTeXEndNoteMendeleyZotero
gomb segítségével választhatsz, hogy fejezetről fejezetre lapozva vagy inkább folyamatosan görgetve olvasnád-e a könyvet.
