Az endoszkóp görög eredetű szó, melynek jelentése belülre nézés, amely a párizsi Antonin Jean Desormeaux (1815–1894)-tól származik, aki 1853-ban ezzel az elnevezéssel mutatta be eszközét az „Académia Imperiale de Medicine”-ben. Az orvosi endoszkóp olyan eszköz, amelynek segítségével az emberi test belsejébe lehet bepillantást nyerni. Ez történhet az emberi test természetes nyílásain és üregein keresztül, de akár az emberi testen mesterségesen létrehozott kis nyílásokon keresztül bejuttatott merev falú vagy hajlékony cső segítségével. Az eszköz bejuttatott vége megvilágítja a vizsgálandó területet és a látványt az orvos számára szemlélhetővé teszi. Ezzel a módszerrel minimálissá lehet tenni a páciens kockázatát, miközben láthatóvá válnak a szervezetének belső állapotai. Az eljárás egyik előnye más képalkotókhoz képest, hogy valóságos látványt nyújt, beleértve a belső szervek elszíneződéseit is, amelynek igen nagy a diagnosztikai jelentősége. Másik előnye, hogy az endoszkópok segítségével a vizsgálandó vagy gyógyítandó terület közvetlen közelébe lehet jutni, és így pontosabb kórképet nyerhetünk, vagy eredményesebb beavatkozást lehet megvalósítani. Kihasználva a beteg terület megközelítését, az endoszkópok nagy része olyan munkacsatornával is rendelkezik, amelynek révén az elért területen terápiás beavatkozást is el tudnak végezni. Napjainkra sokféle, testtájakra specializált eszköz létezik. Ezek közös gyűjtőneve az endoszkóp, amely a XXI. századi sebészet egyik kitörési pontja, az egynapos sebészeti ellátások egyik nélkülözhetetlen eszköze lett.