Minden röntgengép egyik fő eleme a sugárforrás, ami a röntgengép fajtájától függően valamilyen vákuumcső, amit röntgencsőnek nevezünk. Ezt a röntgencsövet alapesetben soha nem lehet látni, mert egy zárt röntgenbúrában van elhelyezve, ami a nagyfeszültség miatt szükséges szigetelés és a nagy hőterhelés miatti hűtés miatt olajjal van feltöltve. A röntgenkilépő nyíláson se lehet meglátni a csövet, mert egy pár mm vastagságú alumínium lemezzel van lezárva. Ennek az alumíniumlemeznek az a feladata, hogy a kis energiájú sugarakat elnyelje. Erre azért van szükség, mert a kis energiájú sugarak úgyis elnyelődnének a bőrben, illetve a lágy szövetekben, vagyis növelnék a szervezet sugárterhelését, miközben a képalkotásban ezek a sugarak nem játszanak szerepet. Minden röntgenberendezésben van egy részegység, ami előállítja a nagyfeszültséget, azt a bizonyos több tízezer voltot. Ez a részegység kisebb röntgencsövek esetében, pl. intraorális röntgeneknél, a röntgenburában található, nagyobb röntgenek esetében, mint például felvételező röntgenek, a generátorban. A generátor többnyire a röntgenhelyiségben kerül elhelyezésre. A röntgengenerátor állítja elő a röntgencső számára a nagyfeszültséget, a fűtőszálnak a fűtőáramot, és az anódforgatáshoz szükséges feszültséget (forgó anód esetén), és itt található az ezen feszültségek és áramok vezérléséhez szükséges összes vezérlő áramkör is.