Dió Mihály, Kovács Norbert, Szekrényesi Csaba, Zombory Péter

Biofizika és orvostechnika alapjai

2., átdolgozott kiadás


V.4.12.1. Mellkasi (külső) pacemaker

A mellkasi pacemakerek vagy önálló egységként, vagy legtöbbször a defibrillátor egy külön üzemmódjaként vannak jelen a beavatkozáskor, felhasználva a defibrillátor elektródáit. Az egyik konstrukciós megoldás, hogy a defibrillátor tárcsaelektródjai közvetlenül felhasználhatók külső ingerlő(pace)jelek adására is. Ebben az esetben a kezelőnek kell folyamatosan – megfelelő kontaktust biztosító módon – a beteg mellkasán tartania a tárcsaelektródákat. A másik lehetőség, hogy a tárcsaelektródokat lecserélik öntapadós, egyszer használatos mellkasi ingerlő(pace)elektródra. Ezeket az elektródokat rögzítik a mellkas felületén, az APEX (szívcsúcs) és a STERNUM (szegycsont) felett.
Az elektród csatlakozóit pedig a tárcsaelektród-csatlakozó helyére kell dugaszolni. A készüléket külső pacemakerüzemmódba kell állítani és a szív megfelelő ingerlését biztosító paramétereket kell beállítani.
 
 
Az amplitúdót úgy kell növelni, hogy a szív ingerküszöbét elérve hatása szívösszehúzódást biztonságosan hozzon létre. Ez a folyamat a defibrillátor monitorán nyomon követhető. Ha a fix üzemmódot választjuk, akkor a pacemaker a beállított frekvenciának megfelelő gyakorisággal állandóan ingerli a szívet, függetlenül annak saját ingerképzésétől. Ezért ezt az üzemmódot csak akkor célszerű alkalmazni, ha a szív saját ingerképzése teljesen leállt.
Ha bizonytalan, meg-meginduló, hosszabb-rövidebb ideig működést biztosító saját ingerképzés és vezetés működteti a szívet, akkor célszerű az inhibit üzemmód kapcsolása, mert ebben az esetben a mellkasi pacemaker csak akkor küld jelet a szívnek, ha annak ingerületképzése leáll, és a pacemakeren beállított időtartományon belül nem jelenik meg az Ekg markáns R hulláma. Ezen idő lejárta után a pacemaker biztosítja a szív összehúzódásához a szinusz-AV csomó helyett az ingerlést.
A sürgősségi beavatkozás csak rövid ideig, a kardiológiai vagy koronária intenzív terápiás osztályra szállítás időtartamára jelent megoldást. A beteget minden ingerlő jel kiadásakor komoly áramütés éri, amely nemcsak a szívizmokat készteti kontrakcióra, hanem a mellkas teljes vázizomzatát, így jelentős diszkomfortérzést okoz. Ez az ingerlés nem differenciált, a szív különböző részeit szabályosan ingerlő mechanizmus, így az ingerlés következményeként a szív csak részlegesen és nem tökéletes áramlási viszonyokat létrehozva működik. A beteget csak fekvő helyzetben, mozgásában korlátozottan, a fiziológiai paramétereinek állandó figyelésével, sürgősen további terápiára kell beszállítani.
 

Biofizika és orvostechnika alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 096 5

Napjaink gyógyászata számos orvostechnikai eszközt használ. A könyvben ezek közül a néhány leggyakoribb és legfontosabb műszercsoport működési alapjait, használatának szempontjait és lehetőségeit mutatjuk be. Ilyen tájékozottság a diplomás egészségügyi dolgozóktól is elvárható. A könyv nyelvezete közérthető, így az oktatásban az alapozó ismeretek átadására alkalmas. Mindemellett ajánlhatjuk érdeklődő laikusok számára is. A szerzők gyakorlott oktatók, akik a területen több diplomával és gyakorlati ismeretekkel rendelkeznek és jártasok az orvostechnikai szabályozás, a kórházi felhasználás és a szervizelés területén is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/dio-kovacs-szekrenyesi-zombory-biofizika-es-orvostechnika-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave