MeRSZ online
okoskönyvtár
Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.
Biofizika és orvostechnika alapjai
2., átdolgozott kiadás
V.4.12.3. Beültethető pacemakerek
Amennyiben a mellkasi (külső) és az invazív (külső) pacemakerek használata során nem sikerül a páciens keringését megnyugtatóan rendezni, úgy beültetett pacemakerre van szükség.
A beültetett pacemakerház szövetbarát, fém burkolatból és szilikon felsőrészből áll. Ezen szilikon felső részben található az elektród csatlakozója, amelyet csavarkötéssel lehet rögzíteni. A készülék fémházán feltüntetik a gyártót, a típust, a pacemaker frekvenciáját, az impulzus idejét, valamint a készülékbe programozott üzemmódot és a készülék egyedi gyártási számát.
A pacemakerek üzemmódjait nemzetközi szabvány által előírt öt betűből álló kóddal jelölik.
Az első betű az ingerelt üreg fajtáját jelöli, amely lehet a pitvar, a kamra, vagy mindkettő.
A második betű az érzékelés helyét jelöli, amely lehet pitvar, kamra, valamint pitvar és kamra. Az S jelölés esetén mindkét üregben található elektród, de csak az egyikben történik érzékelés (időtartományonként változhat az érzékelés helye).
A harmadik betű az üzemmód megjelölésére szolgál. A o (nincs) üzemmód a fix üzemmódot jelöli, ahol nincs jelérzékelés, csak ingerlőjel kiadás. További üzemmódok a triggerelt, az inhibit vagy tiltott és a mindkét üzemmódot tartalmazó dual üzemmód.
Ezen betű kombinációk segítségével nagyon sokféle beállítás hozható létre. Közülük a legfejlettebb a DDD. Ebben az esetben mindkét üregbe (pitvarba és a kamrába is) vezetnek fel elektródot és mindkét elektród érzékelésre és jel kiadására is fel van készítve. A pitvarban triggerelt üzemmódban működik a pacemaker, a kamrában R hullámra érzékeny inhibit üzemmódban.
A negyedik betű a készülékek programozhatóságát és frekvencia változtathatóságát jelöli.
Az ötödik betű az ingerlés fajtáját, amely modern pacemakerek esetében az impulzussszerű ingerlésen kívül a beépített defibrillátorfunkciót, vagyis a sokkolást jelenti. Ekkor a készülék az érzékelt fibrillációt követően, rövid időn belül belső, defibrilláló impulzust ad le. Ez nem több ezer voltos, csupán több száz voltos, de így is nagy fájdalommal jár.
Átdolgozott NASPE/BPEG általános pacemakerkódok
A pacemakerek burkolatába betűkódokat vésnek bele, amelyek meghatározott jelentéssel bírnak, és tájékoztatnak a pacemaker képességeiről. Erre többféle előírás is létezik. Többnyire az ötbetűs változatot használják.
V.1. táblázat. Pacemakerkódok
|
I.
Ingerelt üregek
|
II.
Érzékelt üregek
|
III.
Válasz módja
|
IV.
Frekvencia moduláció
|
V.
Több oldali ingerlés
|
|
O None (nincs)
|
O None (nincs)
|
O None (nincs)
|
O None (nincs)
|
O None (nincs)
|
|
A Atrium (pitvar)
|
A Atrium (pitvar)
|
T Triggered (triggerelt)
|
R Rate modulation (frekvencia moduláció)
|
A Atrium (pitvar)
|
|
V Ventricule (kamra)
|
V Ventricule (kamra)
|
I Inhibited (tiltott)
|
V Ventricule (kamra)
|
|
|
D Dual (mindkettő)
|
D Dual (mindkettő)
|
D Dual (mindkettő, T+I)
|
D Dual (mindkettő, A+V)
|
|
|
S* single (csak az egyik, A/V)
|
S* single (csak az egyik, A/V)
|
|
*S jelzést csak a gyártó tervezői használják
Kezdetben a pacemakereket már a gyártás folyamatában fix frekvenciára gyártották. Frekvenciaváltoztatásra a továbbiakban nem volt lehetőség. Az egyre fejlettebb programozási lehetőségek következményeként ma már a pacemakerek paramétereit a beültetést követően többször lehet beállítani, módosítani. Sőt a pacemaker tárolni képes a működése közben történt eseményeket. Ezt a mellkas felszínére helyezett programozó készülékkel ki lehet olvasni. Ezen adatok segítségével az orvos vagy a klinikai mérnök változtatni tud a pacemaker beállításán. De ez a frekvencia két ellenőrzés és beállítás között állandó.
A beültethető pacemakerek között leggyakoribb a VVI vagy demand (készenléti) eszköz alkalmazása.
A legmodernebb pacemakerek – rate adaption – új generációt képeznek, amelynek segítségével a szív élettani szabályzását igyekeztek a konstruktőrök szimulálni. Ezeket a pacemakereket szabályozott pacemakereknek nevezzük. Ez azt jelenti, hogy a pacemakerbe egy frekvenciatartomány állítható be. Ezen tartományon belül a pacemaker a szabályzásának megfelelően folyamatosan képes változtatni a frekvenciáját. Ez a frekvenciaváltoztatás jelentősen közelíti a pacemakerrel vezérelt szív működését az egészséges szív szabályozásához és frekvenciatartományához.
A szív fiziológiás, idegi és hormonális szabályozás segítségével tág frekvenciatartományban, 60–180 bpm tartományban képes működni, igazodva a külső terheléshez, a szervek vér- és oxigénigényéhez. Ezt a rendkívül bonyolult soktényezős, fiziológiás élő szabályozó rendszert jelenleg a technika még nem képes teljes összetettségében helyettesíteni, de a kutatások ígéretes irányokat mutatnak.
Mozgásérzékenység szabályozás
Az első szabályozási mód a mozgásérzékeny pacemaker. A szabályozás alapja, hogy a pacemakerbe mozgásérzékelőt, vagyis gyorsulásérzékelőt építenek be, amely a beteg gyaloglása közben érzékeli a függőleges elmozdulások nagyságát és a gyaloglás sebességét. Tehát az egyre gyorsabban menő vagy futó ember esetén egyre gyorsabb frekvenciájú és nagyobb jeleket dolgoz fel. Ezen jelek segítségével a pacemaker frekvenciája egy tartományon belül, például 70–150 bpm változtatható. Ez a szellemes szabályzás lehetővé teszi azt, hogy a pacemakeres személy a mozgásból származó teljesítménynövelésre egyre gyorsabb szívfrekvenciával egyre nagyobb véráramláshoz jusson.
Az egyik jelentős hátránya ennek a szabályozásnak, hogy a személy akaratától független passzív mozgás is ugyanazt az eredményt váltja ki. Például közlekedési eszközök rázkódása, köhögés stb., zavarják a szabályozást és esetleg indokolatlanul növelik a szívfrekvenciát.
Másik hátránya, hogy olyan többletoxigént igénylő folyamatok, mint például az erős szellemi megterhelés, bőséges étkezés utáni emésztés, tartós statikus izomterhelés stb., amelyek nem járnak az emberi test számára rázkódással, nem váltanak ki frekvencianövelést, többletkeringés nem jön létre.
Légzésfrekvencia-szabályozás
Légzés közben a mellkas villamos impedanciája jelentősen változik a tüdőben lévő levegő mennyiségétől függően. Ha a tüdőben sok levegő van, a mellkas villamos impedanciája növekszik, hiszen a levegő jó szigetelő anyag a test szöveteihez képest.
Megjegyzés: Az impedancia a villamos árammal szemben ható frekvenciafüggő ellenállás. Az emberi mellkas ellenállása megváltozik a tüdőben növekvő vagy csökkenő térfogatú levegő hatására.
Ha ezt az impedanciaváltozást folyamatosan mérjük, akkor ezen mérési elvet impedancia-pletizmográfiának nevezzük. Ha légzés közben a mellkas impedanciaváltozását folyamatosan figyeljük, akkor a légzés mélységével és frekvenciájával arányos szinuszos függvényre hasonló alakú impedanciaidő-függvényt kapunk. Ennek az empirikus vagyis mérésből származó függvénynek, jelnek az amplitúdója arányos a légzés nagyságával, frekvenciája pedig azonos a légzés frekvenciájával.
Az embert érő fizikai terhelés következménye, hogy légzése gyorsul és mélyül, vagyis a nagy fizikai terhelés következményeként az ember gyorsabban és nagyobbakat lélegzik a megnövekedett oxigénigény miatt.
Így a pacemaker frekvenciája az adott tartományon belül a légzési jel amplitúdója és frekvenciája segítségével szabályozható. Beállíthatjuk az alapfrekvenciát, például 72 bit/min, beállíthatjuk a tartomány felső határát, például 130 bit/min. A pacemaker saját adaptív programmal rendelkezik, amely segítségével „megtanulja” „gazdája” nyugalmi légzési paramétereit. Ez azért fontos, mert különböző testtömegű, testalkatú emberek légzési paraméterei jelentősen eltérnek egymástól.
Az előzőekben leírt mozgásra érzékeny szabályozáshoz képest ezen szabályozás nagy előnye, hogy nemcsak a mozgásból származó fizikai terhelésre, hanem minden olyan terhelésre szabályoz, amely légzésváltozást okoz. Tehát nem külső információkhoz, hanem a szervezet egy másik szabályozásához, a légzésszabályozáshoz kapcsolódik.
A pacemakerkutatások egyik új iránya közvetlenül a vér paramétereinek (hőmérséklet, pH érték) mérésével történő frekvenciaszabályozás.
Kiváltott válasz elve (Intrakardiális EKg-jelre szabályozás)
Terhelésnövekedés hatására az ingerlő jel kiadása után a QRS depolarizációs szakasz területe csökken. Ezt mérve következtetni lehet a terhelés mértékére, így az ingerlés frekvenciáját a terheléshez lehet igazítani.
Egy másik elv szerint az ingerlő jel kiadását követő QT szakasz időbeni hossza csökken a terhelés növekedésekor, így erre szabályoz a készülék.
Szívcsúcsgyorsulás érzékelése (PEA – Peak Endocardial Acceleration)
A szívcsúcsba befúrt elektród végébe egy gyorsulásérzékelőt helyeznek, amely méri a szívizomzat mozgásának dinamikáját. A szívizom sebességváltozása arányos a szervezet anyagcsereigényével, így ennek a változásnak a folyamatos figyelésével a pacemaker be tudja állítani a megfelelő szívfrekvenciát.
Tartalomjegyzék
- Biofizika és orvostechnika alapjai (2. átdolgozott kiadás)
- Impresszum
- I. Bevezető
- II. Az orvostechnika alapjai: Általános tudnivalók
- II.1. Orvostechnikai eszközök (Kovács Norbert)
- II.1.1. A technikai eszközök szerepe
- II.1.2. A technológia fejlődése
- II.1.3. Az orvostechnikai eszköz
- II.1.3.1. Az Európai Unió orvostechnikai eszközökre vonatkozó rendeletei
- II.1.3.2. Az orvostechnikai eszköz fogalma
- II.1.3.3. Az orvostechnikai eszközökre vonatkozó követelmények
- II.1.3.4. Az orvostechnikai eszközök alapvető követelményei
- II.1.3.5. Az orvostechnikai eszközök forgalomba kerülése
- II.1.3.6. Az orvostechnikai eszközök címkéi és a címkén megjelenő jelképek
- II.1.3.1. Az Európai Unió orvostechnikai eszközökre vonatkozó rendeletei
- II.1.4. Az orvostechnikai eszközök használatának módja
- II.1.5. Az orvostechnikai eszközökkel bekövetkezett rendellenes események
- II.1.6. Az orvostechnikai eszközök időszakos felülvizsgálata
- II.1.7. Orvostechnikai eszközök kockázati osztályai
- II.1.8. Orvostechnikai eszközök preklinikai és klinikai értékelése
- II.1.9. Mit tegyen a beteg?
- II.1.10. Ellenőrző kérdések
- II.1.1. A technikai eszközök szerepe
- II.2. Fiziológiai jelek mérése (Zombory Péter)
- II.2.1. Miért kell mérni?
- II.2.2. Méréstechnikai alapfogalmak
- II.2.3. Az SI mértékegységrendszer
- II.2.4. A prefixumok
- II.2.5. Az analóg és a digitális mérés
- II.2.6. A fiziológiai jelek mérésének sajátosságai
- II.2.7. A fiziológiai jelek mérésének módszerei
- II.2.8. A méréseket befolyásoló tényezők
- II.2.9. Előírt jelzések
- II.2.10. Mit tegyen a páciens?
- II.2.11. Ellenőrző kérdések
- II.2.1. Miért kell mérni?
- II.3. Villamos biztonság technika (Zombory Péter)
- II.1. Orvostechnikai eszközök (Kovács Norbert)
- III. Információszerzés fiziológiai paraméterekről: diagnosztikai eszközök
- III.1. Elektrokardiográfok
- III.1.1. Az elektrokardiográf jelentősége
- III.1.2. EKG elmélete
- III.1.3. Az elektrokardiográfia csoportosítása
- III.1.3. EKG elvezetések
- III.1.4. Standard-12 elvezetés és egyéb elvezetések
- III.1.5. Gépi diagnózisképzés
- III.1.6. Szűrők
- III.1.7. „Zajos” EKG
- III.1.8. EKG-készülékek jellemzői, fajtái
- III.1.9. Mit tegyen a beteg?
- III.1.10. Ellenőrző kérdések
- III.1.1. Az elektrokardiográf jelentősége
- III.2. Elektroenkefalográfok, elektromiográfok (EEG, EMG)
- III.2.1. Neurofiziológiás vizsgálatok
- III.2.2. A neurofiziológiás vizsgálóhelyiség kialakítása
- III.2.3. Központi idegrendszer vizsgálata: elektroenkefalográf (EEG)
- III.2.4. Perifériás idegrendszer vizsgálata: ENG – elektroneurográf
- III.2.5. Kiváltott potenciál vizsgálatok: EP – Evoked Potential
- III.2.6. VEP-vizsgálat
- III.2.7. BAEP-vizsgálat
- III.2.8. SSEP-vizsgálat
- III.2.9. Elektromiográf (EMG)
- III.2.10. Mit tegyen a beteg?
- III.2.11. Ellenőrző kérdések
- III.2.1. Neurofiziológiás vizsgálatok
- III.3. Vérnyomás mérése
- III.4. A testhőmérséklet mérése
- III.4.1. Bevezető
- III.4.2. A testhőmérséklet
- III.4.3. Biofizikai alapok
- III.4.4. Technikai alapok
- III.4.5. Villamos tulajdonságváltozáson alapuló hőmérés. Elektronikus hőmérők
- III.4.6. Színváltozáson alapuló hőmérés. Folyadékkristályos hőmérők
- III.4.7. Infravörös sugárzáson alapuló hőmérők
- III.4.8. Ellenőrző kérdések
- III.4.1. Bevezető
- III.5. Légzésvizsgálat – spirometria
- III.6. Betegőrző monitor
- III.6.1. A monitorozás
- III.6.2. A betegőrzés fogalma
- III.6.3. Az őrzőmonitorok feladata
- III.6.4. A betegőrző rendszerek felépítése
- III.6.5. Ágy melletti, modul rendszerű monitorok
- III.6.6. Ágy melletti, modul rendszerű (mobil modulos) monitorok
- III.6.7. Ágy melletti, kompakt monitorok
- III.6.8. Központi monitor
- III.6.9. Az őrzőmonitor működése
- III.6.10. Legfontosabb élettani jelek, mért paraméterek
- III.6.11. Hibaforrások és karbanratás
- III.6.12. Ellenőrző kérdések
- III.6.1. A monitorozás
- III.7. Hallásvizsgálat
- III.8. Látásélesség vizsgálata
- III.1. Elektrokardiográfok
- IV. Információszerzés térben: képalkotó diagnosztika
- IV.1. Endoszkópos diagnosztika és sebészet
- IV.1.1. Mi az endoszkópia?
- IV.1.2. Az endoszkópok működése
- IV.1.3. Endoszkóp eszközök
- IV.1.4. Kapszulaendoszkóp
- IV.1.5. Alkalmazási útmutatások
- IV.1.6. Egy tipikus endoszkópos diagnosztikai eszköz
- IV.1.7. Egy tipikus torony
- IV.1.8. Karbantartás
- IV.1.9. Robotendoszkóp
- IV.1.10. Mit tegyen a beteg?
- IV.1.11. Ellenőrző kérdések
- IV.1.1. Mi az endoszkópia?
- IV.2. Hagyományos Rtg. képalkotás és a CT
- IV.2.1. Az rtg. képalkozás kezdetei
- IV.2.2. A röntgensugárzás keletkezése
- IV.2.3. A röntgen képalkotás elve
- IV.2.4. A röntgenkép tulajdonságai
- IV.2.5. Diagnosztikus röntgenkészülékek fajtái
- IV.2.6. A röntgenberendezés főbb részegységei
- IV.2.7. A Computed Tomograph (CT)
- IV.2.8. Mit tegyen a beteg?
- IV.2.9. Ellenőrző kérdések
- IV.2.1. Az rtg. képalkozás kezdetei
- IV.3. Mágneses rezonanciás képalkotás
- IV.3.1. Mi az MRI?
- IV.3.2. Az MRI története
- IV.3.3. Az MRI osztályozása
- IV.3.4. Mit mutat meg az MRI?
- IV.3.5. Az MRI elve
- IV.3.6. A felvételek súlyozása, szöveti kontrasztok
- IV.3.7. Modern MRI-technikák
- IV.3.8. Kontrasztanyagok
- IV.3.9. Műtermékek
- IV.3.10. Az fMRI
- IV.3.11. Egy tipikus eszköz
- IV.3.12. MRI-kompatibilis műszerek, eszközök
- IV.3.13. Várható kockázatok
- IV.3.14. Mit tegyen a beteg?
- IV.3.15. Ellenőrző kérdések
- IV.3.1. Mi az MRI?
- IV.4. Nukleáris diagnosztika
- IV.5. Ultrahangos diagnosztika
- IV.5.1. Mi az ultrahangos diagnosztika?
- IV.5.2. A hangok felosztása
- IV.5.3. Fiziológiai hatások
- IV.5.4. Ultrahangos készülékek
- IV.5.5. Új technikák az ultrahang-diagnosztikában
- IV.5.6. Alkalmazási útmutatások
- IV.5.7. A kép minőségét befolyásoló további tényezők
- IV.5.8. Egy tipikus eszköz bemutatása
- IV.5.9. Karbantartás
- IV.5.10. Mit tegyen a beteg?
- IV.5.11. Ellenőrző kérdések
- IV.5.1. Mi az ultrahangos diagnosztika?
- IV.1. Endoszkópos diagnosztika és sebészet
- V. Az információ felhasználása: terápiás eszközök
- V.1. Lézerterápia
- V.2. Radioterápia
- V.3. Kisfrekvenciás elektroterápia
- V.3.1. Mi a kisfrekvenciás elektroterápia?
- V.3.2. Az emberi szervezet jelenségei villamos áram hatására
- V.3.3. Harántcsíkolt izmok reakciója elektromos impulzusokra
- V.3.4. Gyakori ingerterápiás áramformák
- V.3.4.1. Egyenáramú kezelés
- V.3.4.2. Impulzuskezelés
- V.3.4.3. Diadinamikus kezelés
- V.3.4.4. Sokkimpulzus-kezelés
- V.3.4.5. Interferencia-áramú kezelés
- V.3.4.6. Transzkután elektromos idegstimulációs (TENS) kezelés
- V.3.4.7. Kombinált kezelések
- V.3.4.8. Elektro-akupunktúra
- V.3.4.9. Implantált idegstimulátorok
- V.3.4.10. A szív ingerterápiája
- V.3.4.1. Egyenáramú kezelés
- V.3.5. Alkalmazási útmutatások
- V.3.6. Egy tipikus eszköz bemutatása
- V.3.7. Karbantartás
- V.3.8. Hibaforrások
- V.3.9. Mit tegyen a beteg?
- V.3.10. Ellenőrző kérdések
- V.3.1. Mi a kisfrekvenciás elektroterápia?
- V.4. Defibrillátorok és szívritmusszabályozók
- V.4.1. A defibrillátor feladata, jelentősége, a terápia célja
- V.4.2. Élettani alapok
- V.4.3. Biofizikai alapok
- V.4.4. Bifázisos defibrillátorok
- V.4.5. Defibrillátorok jellemzői
- V.4.6. Defibrillátorok alkalmazása
- V.4.7. Egy tipikus automata defibrillátor
- V.4.8. Ellenőrző kérdések
- V.4.9. Szívritmus-szabályozók (pacemakerek)
- V.4.11. Biofizikai alapok
- V.4.12. Pacemakerek működési elve
- V.4.13. Egy tipikus beültethető pacemaker
- V.4.14. Mit tegyen a beteg?
- V.4.15. Ellenőrző kérdések
- V.4.1. A defibrillátor feladata, jelentősége, a terápia célja
- V.5. Nagyfrekvenciás sebészeti vágók
- V.5.1. A sebészek segítője
- V.5.2. A nagyfrekvenciás áram tulajdonságai
- V.5.3. A nagyfrekvenciás árammal történő vágás elmélete
- V.5.4. A monopoláris módszer
- V.5.5. A bipoláris módszer
- V.5.6. A semleges elektród
- V.5.7. Felégések
- V.5.8. Felégések lehetséges okai
- V.5.9. Mit kell tenni a személyzetnek?
- V.5.10. Ellenőrző kérdések
- V.5.1. A sebészek segítője
- V.6. Csecsemőinkubátorok
- V.7. Infúziós eszközök
- V.7.1. Mi az infúziós terápia?
- V.7.2. Élettani alapok
- V.7.3. Nyomásviszonyok folyadékokban
- V.7.4. Infúziós eszközök
- V.7.5. Infúziós pumpák jellemzői és szolgáltatásai
- V.7.6. Alkalmazási útmutatások
- V.7.7. Tipikus eszközök bemutatása
- V.7.8. Karbantartás
- V.7.9. Hibaforrások
- V.7.10. Mit tegyen a beteg?
- V.7.11. Ellenőrző kérdések
- V.7.1. Mi az infúziós terápia?
- V.8. Az otthonápolás (home care) eszközei
- Irodalomjegyzék
Kiadó: Akadémiai Kiadó
Online megjelenés éve: 2025
ISBN: 978 963 664 096 5
Napjaink gyógyászata számos orvostechnikai eszközt használ. A könyvben ezek közül a néhány leggyakoribb és legfontosabb műszercsoport működési alapjait, használatának szempontjait és lehetőségeit mutatjuk be. Ilyen tájékozottság a diplomás egészségügyi dolgozóktól is elvárható. A könyv nyelvezete közérthető, így az oktatásban az alapozó ismeretek átadására alkalmas. Mindemellett ajánlhatjuk érdeklődő laikusok számára is. A szerzők gyakorlott oktatók, akik a területen több diplomával és gyakorlati ismeretekkel rendelkeznek és jártasok az orvostechnikai szabályozás, a kórházi felhasználás és a szervizelés területén is.
Hivatkozás: https://mersz.hu/dio-kovacs-szekrenyesi-zombory-biofizika-es-orvostechnika-alapjai//
BibTeXEndNoteMendeleyZotero
gomb segítségével választhatsz, hogy fejezetről fejezetre lapozva vagy inkább folyamatosan görgetve olvasnád-e a könyvet.
