MeRSZ online
okoskönyvtár
Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.
Biofizika és orvostechnika alapjai
2., átdolgozott kiadás
III.3.4.2. Közvetett (noninvazív), mandzsettás vérnyomásmérés
A vérnyomásmérés legtöbbször közvetett (noninvazív) módszerrel történik. A mérést jobbára a felkaron, esetenként a combon végzik.
A vérnyomásmérés lényege a felkar artériájában az áramlás rövid időre történő megszüntetése, majd az érfal elszorításából származó turbulens (zavart) áramlás létrehozása. Ezt a mandzsettában lévő nyomás csökkentésével hozzuk létre.
Harvard
(): . : .
: /hivatkozas/m1271beoak_634/#m1271beoak_634 ()
Chicago
. . . : .
(: /hivatkozas/m1271beoak_634/#m1271beoak_634)
APA
(). . .
(: /hivatkozas/m1271beoak_634/#m1271beoak_634)
III.22. ábra . Mandzsettanyomás és áramlás változása az idő függvényében
Harvard
(): . : .
: /hivatkozas/m1271beoak_636/#m1271beoak_636 ()
Chicago
. . . : .
(: /hivatkozas/m1271beoak_636/#m1271beoak_636)
APA
(). . .
(: /hivatkozas/m1271beoak_636/#m1271beoak_636)
III.23. ábra. Fonendoszkóp
Az első szakaszban a felkarra mandzsettát helyezünk, amelybe a szisztolés nyomás értékét meghaladó nyomású levegőt pumpálunk. Ennek következtében a mandzsetta alatt és a disztális (szív távoli) érszakaszon az áramlás megszűnik.
A mandzsetta tapasztalati úton meghatározott szélessége a vizsgált testrész kerületének mintegy 40%-a. Ettől eltérő arány esetén a szélesebb mandzsetta használata csökkenti a mért értéket, a keskenyebb mandzsetta használatával magasabb értéket mérhetünk. A valódi értéktől ±10% eltérés is lehetséges.
Ügyelni kell a mandzsetta felhelyezésének feszességére. A túl szorosan felrakott mandzsetta következménye a ténylegestől magasabb vérnyomás érték mérése, a túl lazán felrakott mandzsetta ezzel ellentétes hibát okoz.
A második szakaszban a levegőt a mandzsettából fokozatosan kiengedve a nyomást csökkentjük. A nyomás diasztolés értékig való csökkenése közben a mandzsetta alatt szakaszos és turbulens áramlás indul meg. Ez a vizsgálat mérési szakasza.
A harmadik szakaszban a mandzsettát gyorsan leengedjük, nyomásmentesítjük.
A beavatkozásra a szervezet több választ ad. Az eltérő vérnyomásmérési elvek alapvetően a felhasznált válaszjeltől függenek. A manzsettás méréseknél többféle kiértékelési módszer is lehetséges.
III.3.4.2.A. Palpációs módszer
A tapintásos (palpációs) módszernél a csukló artériájának (arteria radialis) lüktetését (pulzálását) figyeljük. A mérés megkezdésekor a mandszetta felpumpálásával, az elzáródást követően a lüktetés (pulzus) megszűnik. A lassú nyomásleeresztéskor, az áramlás megindulásakor a szisztolés nyomásértéknél ismételten pulzus tapintható. Ezzel a módszerrel biztonságosan csak a szisztolés érték mérhető. Eredetileg ez volt a Riva Rocci módszer.
Megjegyzés: A szív egy összehúzódásakor kipumpált vérmennyiség a véredényrendszerben érfalhullámot indít el, amely a perifériák felé csökkenve halad végig az artériás érrendszeren. Ez a pulzushullám, amely tapintható többek között a csuklóartérián. E pulzushullám hiánya a lüktető áramlás megszűnését jelzi.
A mérés pontosságát számottevően befolyásolja a mandzsettanyomás leeresztési sebessége és a pulzust tapintó személy ujjbegyének nyomásérzékelési küszöbe.
III.3.4.2.B. Auszkultációs módszer
Az auszkultációs (Riva Rocci–Korotkov) módszernél a felpumpált mandzsetta az érfalat nyomja. Ha ez a nyomás a szisztolés nyomás alá csökken, akkor az érben lüktető, turbulens áramlás indul el. Ez hangjelenséggel jár, ezt a hangot nevezzük Korotkov-féle zörejnek, amit a könyökhajlatba helyezett fonendoszkóppal (III.23. ábra) tehetünk hallhatóvá. Az első hang érzékelésekor a vérnyomásmérőről a szisztolés nyomás értéket határozhatjuk meg. A kattogó, majd kattogó és sistergő egyre növekvő intenzitású, majd elhalkuló hangokat figyelve a hang megszűnése jelzi a diasztolés értéket, amikor az áramlás zavartalanná, laminárissá válik.
(Egy elterjedt félreértelmezés szerint az ötödik Korotkov-hangnál kell a diasztolés értéket megállapítani. De ez nem igaz. A félreértést az okozza, hogy a régebbi irodalomban az ötödik típusú hangnak nevezték a hang eltűnését.)
A diasztolés pont érzékelése bizonytalan, hiszen a hangot „már nem hallom” jelenséget csak utólag, az eddigi hangok ritmusának becsléséből tudjuk felismerni.
Ennek a módszernek méréstechnikai érdekessége, hogy nem ugyanahhoz a dobbanáshoz tartozó szisztolés és diasztolés nyomás értéke mérhető.
Metodikai vagy szisztematikus hibát okoz ennél a módszernél, hogy a turbulenciahangok megjelenéséhez egy kissé ki kell nyitni a vizsgált artériát, a maximális vagy szisztolés nyomásértékhez képest egy kissé alacsonyabb nyomást kell beállítanunk a mandzsettában ahhoz, hogy hang keletkezzen. Ezért a szisztolés értéket alacsonyabbnak, a diasztolést pedig magasabbnak mérjük. A kisebb szívfrekvencia és a gyorsabb leeresztés növeli a metodikai hiba nagyságát. Az optimális leeresztési sebesség 2–3 mmHg/másodperc.
Ennél a módszernél a kiértékelést a mérő személy a fonendoszkópban hallott hangok alapján végzi el úgy, hogy a nyomásmérőn az adott időpillanatban leolvassa az aktuális nyomásértékeket (szisztolés, diasztolés). A gyakorlatban legelterjedtebb nyomásmérő a manométeres (más neveken mechanikus, körskálás, mutatós, „órás”).
Hibaforrások: a mérő személy hallásküszöbének növekedése (természetes öregedési folyamat), jelentős környezeti zaj, a műszerskála leolvasási (rossz interpoláció) vagy paralaxis (ferdén rátekintés) hibája. További hibaforrás a hidrosztatikai hiba, amely a mandzsetta szívmagasságtól eltérő helyzetéből fakadhat. Ha a mandzsetta a szív felett van, csökkenti, ha alatta van, növeli a vérnyomás mért értékét, 10 cm-ként mintegy 7 mmHg-rel.
III.4.3.2.C. Oszcillometriás (automata) módszer
Az oszcillometriás mérésnél az artériákban lévő jelentős nyomásváltozás ezeken a rugalmas falú csöveken felszíni nyomáshullámokat kelt. Ezek a hullámok érfalmozgásként, lüktetésként (pulzusként) futnak végig az erek felszínén. Ha a felkarra helyezett mandzsettával szorítjuk az eret, akkor ezek a felületi nyomáshullámok kis nyomásingadozást hoznak létre a mandzsettában lévő levegőben. Ezt nevezzük nyomásoszcillációnak. Az elzárás alatti érszakaszon nyomáshullámok nincsenek, de a mandzsettát megelőző szív oldali érszakasz lüktetése ilyenkor is érzékelhető a mandzsettában. Ha a mandzsettában csökkentjük a levegő mennyiségét és így a nyomását, ezek az oszcillációs nyomáshullámok először növekednek, a maximális érték elérése után csökkennek, majd a mandzsetta kiürüléséhez közeli állapotban megszűnnek. Az oszcillometriás vérnyomásmérésnél a szisztolés, a közép és a diasztolés nyomás csak bonyolult elektronikai és matematikai eszközökkel számolható ki. A nyomásértékek kiszámításához a különböző gyártók különböző algoritmusokat alkalmaznak. Ezek az algoritmusok jellemzően a fiatal, egészséges emberek oszcillációs hullámainak profilján alapulnak.
Az 1970-es években az elektronikai gyártásban megjelentek az elektronikus, kisméretű nyomásátalakítók, nagyteljesítményű mikroprocesszorok, elindult a készülékek minitürizálása. Ezen alapokon a Dynatech amerikai gyártó által szabadalmaztatott mérési eljárás a következőképpen működik. Az automata készülékben elhelyezett pumpa nagy sebességgel felfújja a mandzsettát a várható szisztolés érték fölé. Majd szelepek segítségével és azok megfelelő vezérlésével lépcsőzetesen ereszti le a mandzsettában lévő nyomást. Minden egyes lépcső hosszát normál körülmények között úgy választja meg, hogy két szívveréshez tartó pulzus kerüljön a lépcsőre. A lépcsőzetes leeresztést követően az oszcillációs jeleket leválasztják a lépcső jeléről. A két pulzusgörbe értékének megkeresi a maximumát, átlagolja ezeket és az így kapott értéksorra burkológörbét illeszt. A burkológörbe maximuma jelöli ki a lépcsőfüggvényen a vérnyomás átlagértékét. A Dynatech cég egyik első algoritmusa szerint, a burkológörbe csúcsértékhez viszonyítva a felfutó ág 50%-ához tartozó lépcsőnyomás értéke lesz a szisztolés nyomás mért értéke, a leszálló ágon a 40%-hoz tartozó pont jelöli ki a lépcsőfüggvényen a diasztolés nyomás értékét. A szisztolés és diasztolés nyomás meghatározására ma már több száz matematikai algoritmust dolgoztak ki a vérnyomásmérőt gyártók.
A korszerű, automata oszcillometriás vérnyomásmérők már felfújás közben is képesek az oszcillációk érzékelésére, így az oszcillációs csúcs érzékelése után azonnal megállapítják a diasztolés értéket, majd továbbfújva a mandzsettát a szisztolés oszcillációs érték megtalálása után eleresztik a nyomást. Így mindenki számára a legkíméletesebb elszorítást biztosítja, kis és nagy vérnyomás esetén is.
Harvard
(): . : .
: /hivatkozas/m1271beoak_659/#m1271beoak_659 ()
Chicago
. . . : .
(: /hivatkozas/m1271beoak_659/#m1271beoak_659)
APA
(). . .
(: /hivatkozas/m1271beoak_659/#m1271beoak_659)
III.24. ábra. Normál oszcillációs görbe és kiértékelésének mechanizmusa
Az automatikus készülékek tették lehetővé a vérnyomás-monitorozás kialakítását (vérnyomás, Holter). A monitorozás lényege, hogy a betegre felerősítik a mandzsettát és a készüléket. 24 óra alatt kb. 40 mérést végez a gép. Ezt eltárolva a vizsgált személy normál életkörülményei közötti kvázi folytonos vérnyomásértékei elemezhetők. A beteg élheti megszokott életét, annyi korlátozással, hogy a mérés megkezdésének pillanatától mintegy 20–30 másodpercig lehetőleg nyugalmi pozíciót kell felvennie, nem beszél, nem mozog, hogy a mérési hibákat csökkentse. További lehetőség, hogy a két mérés között tetszőleges időpontban kézzel indított méréseket is el lehet tárolni, ha a vizsgált személy ezt kezdeményezi. A készülék folyamatosan méri az időt, az eltárolt adatok a vérnyomásértéken kívül a mérés időpontját is tartalmazzák. A méréssorozat legnagyobb előnye, hogy az éjszakai, esetenként nem érzékelhető jelentős vérnyomás-ingadozások is megismerhetők.
Az oszcillometriás vérnyomásmérés nagy előnye, hogy a mérés pontosságát a környezeti zaj nem befolyásolja és nincsenek a mérőszemély szubjektivitásából fakadó hibák. De a testet és a mandzsettát ért külső mechanikai behatások – például a mandzsettát megütjük, a páciens a közlekedési eszközben rázkódik (mentőautó, mentőhelikopter stb.) –, valamint a szervezet belsejében keletkezett izommozgások (vázizomzat remegése betegség vagy terhelés következményeként, erős légzés) és a szív és keringési rendszer kardiális vagy vaszkuláris megbetegedései, erős aritmia miatti verőtérfogat-változások megváltoztatják az oszcillációkat. Ezért az extrém értékeket kellő gondossággal esetenként kontrollmérésekkel kell ellenőrizni.
Harvard
(): . : .
: /hivatkozas/m1271beoak_663/#m1271beoak_663 ()
Chicago
. . . : .
(: /hivatkozas/m1271beoak_663/#m1271beoak_663)
APA
(). . .
(: /hivatkozas/m1271beoak_663/#m1271beoak_663)
III.25. ábra. Zavarral terhelt oszcillációs görbe
A technika fejlődése lehetővé tette, hogy a felkaron történő mérések helyett ma már a csuklóra helyezett vérnyomásmérő is alkalmazható azzal a megszorítással, hogy az így kapott vérnyomásérték nem minden esetben azonos a felkaron mérhető értékkel, hiszen idősebb korban az erek merevségének (rigiditásának) növekedése érszakaszonként más és más lehet, ezért az így történt méréseket csak megfelelő szakmai ismeretek és tapasztalat segítségével lehet kórismézésre felhasználni.
További elektronikai fejlesztések segítségével ma már az ujjra felhelyezhető miniatűr mandzsettás, egészen kisméretű vérnyomásmérők is léteznek, de ezek a klínikumban nem, inkább a sportorvoslásban, illetve lakossági felhasználásban terjedtek el. Itt a mérés pontosságára és megbízhatóságára ugyanazok vonatkoznak, mint a csuklón történő vérnyomásmérésre.
III.3.4.2.D. Ultrahangos módszer
A klínikumban a gyermek és csecsemőgyógyászatban elvétve használnak egy másfajta érzékelésen alapuló vérnyomásmérőt. A csecsemők a vizsgálat közben spontán módon viselkednek, nem várható el tőlük a fegyelmezett, nyugodt, mozdulatlan testtartás a mérés alatt. Ezért a hallgatódzásos mérés csak megfelelő türelemmel és a csecsemők viselkedésének nagyfokú ismeretében végezhető el, az oszcillometriás automata vérnyomásmérés is jelentős hibákkal tud csak mérni a csecsemő mozgása, sírása következtében. Mindezek miatt a modern ultrahang-diagnosztika egy speciális ágaként a vér áramlását figyelő doppler elven mérő transducerek (átalakítók) egyre olcsóbb és megbízhatóbb működése eredményeként ultrahangos érzékelővel ellátott mandzsettás vérnyomásmérőket is kifejlesztettek.
Az ultrahangos érzékelők a meginduló vér áramlását érzékelik. A mandzsetta megszorítása következtében fellépő áramlás kimaradást, zavart vagy turbulens áramlást, valamint a helyreállt keringést lehet így érzékelni. Így a szervezetnek egy újabb válaszjelét tudjuk felhasználni, nevezetesen a meginduló áramlást. E méréstechnika a klinikumban nem terjedt el.
Tartalomjegyzék
- Biofizika és orvostechnika alapjai (2. átdolgozott kiadás)
- Impresszum
- I. Bevezető
- II. Az orvostechnika alapjai: Általános tudnivalók
- II.1. Orvostechnikai eszközök (Kovács Norbert)
- II.1.1. A technikai eszközök szerepe
- II.1.2. A technológia fejlődése
- II.1.3. Az orvostechnikai eszköz
- II.1.3.1. Az Európai Unió orvostechnikai eszközökre vonatkozó rendeletei
- II.1.3.2. Az orvostechnikai eszköz fogalma
- II.1.3.3. Az orvostechnikai eszközökre vonatkozó követelmények
- II.1.3.4. Az orvostechnikai eszközök alapvető követelményei
- II.1.3.5. Az orvostechnikai eszközök forgalomba kerülése
- II.1.3.6. Az orvostechnikai eszközök címkéi és a címkén megjelenő jelképek
- II.1.3.1. Az Európai Unió orvostechnikai eszközökre vonatkozó rendeletei
- II.1.4. Az orvostechnikai eszközök használatának módja
- II.1.5. Az orvostechnikai eszközökkel bekövetkezett rendellenes események
- II.1.6. Az orvostechnikai eszközök időszakos felülvizsgálata
- II.1.7. Orvostechnikai eszközök kockázati osztályai
- II.1.8. Orvostechnikai eszközök preklinikai és klinikai értékelése
- II.1.9. Mit tegyen a beteg?
- II.1.10. Ellenőrző kérdések
- II.1.1. A technikai eszközök szerepe
- II.2. Fiziológiai jelek mérése (Zombory Péter)
- II.2.1. Miért kell mérni?
- II.2.2. Méréstechnikai alapfogalmak
- II.2.3. Az SI mértékegységrendszer
- II.2.4. A prefixumok
- II.2.5. Az analóg és a digitális mérés
- II.2.6. A fiziológiai jelek mérésének sajátosságai
- II.2.7. A fiziológiai jelek mérésének módszerei
- II.2.8. A méréseket befolyásoló tényezők
- II.2.9. Előírt jelzések
- II.2.10. Mit tegyen a páciens?
- II.2.11. Ellenőrző kérdések
- II.2.1. Miért kell mérni?
- II.3. Villamos biztonság technika (Zombory Péter)
- II.1. Orvostechnikai eszközök (Kovács Norbert)
- III. Információszerzés fiziológiai paraméterekről: diagnosztikai eszközök
- III.1. Elektrokardiográfok
- III.1.1. Az elektrokardiográf jelentősége
- III.1.2. EKG elmélete
- III.1.3. Az elektrokardiográfia csoportosítása
- III.1.3. EKG elvezetések
- III.1.4. Standard-12 elvezetés és egyéb elvezetések
- III.1.5. Gépi diagnózisképzés
- III.1.6. Szűrők
- III.1.7. „Zajos” EKG
- III.1.8. EKG-készülékek jellemzői, fajtái
- III.1.9. Mit tegyen a beteg?
- III.1.10. Ellenőrző kérdések
- III.1.1. Az elektrokardiográf jelentősége
- III.2. Elektroenkefalográfok, elektromiográfok (EEG, EMG)
- III.2.1. Neurofiziológiás vizsgálatok
- III.2.2. A neurofiziológiás vizsgálóhelyiség kialakítása
- III.2.3. Központi idegrendszer vizsgálata: elektroenkefalográf (EEG)
- III.2.4. Perifériás idegrendszer vizsgálata: ENG – elektroneurográf
- III.2.5. Kiváltott potenciál vizsgálatok: EP – Evoked Potential
- III.2.6. VEP-vizsgálat
- III.2.7. BAEP-vizsgálat
- III.2.8. SSEP-vizsgálat
- III.2.9. Elektromiográf (EMG)
- III.2.10. Mit tegyen a beteg?
- III.2.11. Ellenőrző kérdések
- III.2.1. Neurofiziológiás vizsgálatok
- III.3. Vérnyomás mérése
- III.4. A testhőmérséklet mérése
- III.4.1. Bevezető
- III.4.2. A testhőmérséklet
- III.4.3. Biofizikai alapok
- III.4.4. Technikai alapok
- III.4.5. Villamos tulajdonságváltozáson alapuló hőmérés. Elektronikus hőmérők
- III.4.6. Színváltozáson alapuló hőmérés. Folyadékkristályos hőmérők
- III.4.7. Infravörös sugárzáson alapuló hőmérők
- III.4.8. Ellenőrző kérdések
- III.4.1. Bevezető
- III.5. Légzésvizsgálat – spirometria
- III.6. Betegőrző monitor
- III.6.1. A monitorozás
- III.6.2. A betegőrzés fogalma
- III.6.3. Az őrzőmonitorok feladata
- III.6.4. A betegőrző rendszerek felépítése
- III.6.5. Ágy melletti, modul rendszerű monitorok
- III.6.6. Ágy melletti, modul rendszerű (mobil modulos) monitorok
- III.6.7. Ágy melletti, kompakt monitorok
- III.6.8. Központi monitor
- III.6.9. Az őrzőmonitor működése
- III.6.10. Legfontosabb élettani jelek, mért paraméterek
- III.6.11. Hibaforrások és karbanratás
- III.6.12. Ellenőrző kérdések
- III.6.1. A monitorozás
- III.7. Hallásvizsgálat
- III.8. Látásélesség vizsgálata
- III.1. Elektrokardiográfok
- IV. Információszerzés térben: képalkotó diagnosztika
- IV.1. Endoszkópos diagnosztika és sebészet
- IV.1.1. Mi az endoszkópia?
- IV.1.2. Az endoszkópok működése
- IV.1.3. Endoszkóp eszközök
- IV.1.4. Kapszulaendoszkóp
- IV.1.5. Alkalmazási útmutatások
- IV.1.6. Egy tipikus endoszkópos diagnosztikai eszköz
- IV.1.7. Egy tipikus torony
- IV.1.8. Karbantartás
- IV.1.9. Robotendoszkóp
- IV.1.10. Mit tegyen a beteg?
- IV.1.11. Ellenőrző kérdések
- IV.1.1. Mi az endoszkópia?
- IV.2. Hagyományos Rtg. képalkotás és a CT
- IV.2.1. Az rtg. képalkozás kezdetei
- IV.2.2. A röntgensugárzás keletkezése
- IV.2.3. A röntgen képalkotás elve
- IV.2.4. A röntgenkép tulajdonságai
- IV.2.5. Diagnosztikus röntgenkészülékek fajtái
- IV.2.6. A röntgenberendezés főbb részegységei
- IV.2.7. A Computed Tomograph (CT)
- IV.2.8. Mit tegyen a beteg?
- IV.2.9. Ellenőrző kérdések
- IV.2.1. Az rtg. képalkozás kezdetei
- IV.3. Mágneses rezonanciás képalkotás
- IV.3.1. Mi az MRI?
- IV.3.2. Az MRI története
- IV.3.3. Az MRI osztályozása
- IV.3.4. Mit mutat meg az MRI?
- IV.3.5. Az MRI elve
- IV.3.6. A felvételek súlyozása, szöveti kontrasztok
- IV.3.7. Modern MRI-technikák
- IV.3.8. Kontrasztanyagok
- IV.3.9. Műtermékek
- IV.3.10. Az fMRI
- IV.3.11. Egy tipikus eszköz
- IV.3.12. MRI-kompatibilis műszerek, eszközök
- IV.3.13. Várható kockázatok
- IV.3.14. Mit tegyen a beteg?
- IV.3.15. Ellenőrző kérdések
- IV.3.1. Mi az MRI?
- IV.4. Nukleáris diagnosztika
- IV.5. Ultrahangos diagnosztika
- IV.5.1. Mi az ultrahangos diagnosztika?
- IV.5.2. A hangok felosztása
- IV.5.3. Fiziológiai hatások
- IV.5.4. Ultrahangos készülékek
- IV.5.5. Új technikák az ultrahang-diagnosztikában
- IV.5.6. Alkalmazási útmutatások
- IV.5.7. A kép minőségét befolyásoló további tényezők
- IV.5.8. Egy tipikus eszköz bemutatása
- IV.5.9. Karbantartás
- IV.5.10. Mit tegyen a beteg?
- IV.5.11. Ellenőrző kérdések
- IV.5.1. Mi az ultrahangos diagnosztika?
- IV.1. Endoszkópos diagnosztika és sebészet
- V. Az információ felhasználása: terápiás eszközök
- V.1. Lézerterápia
- V.2. Radioterápia
- V.3. Kisfrekvenciás elektroterápia
- V.3.1. Mi a kisfrekvenciás elektroterápia?
- V.3.2. Az emberi szervezet jelenségei villamos áram hatására
- V.3.3. Harántcsíkolt izmok reakciója elektromos impulzusokra
- V.3.4. Gyakori ingerterápiás áramformák
- V.3.4.1. Egyenáramú kezelés
- V.3.4.2. Impulzuskezelés
- V.3.4.3. Diadinamikus kezelés
- V.3.4.4. Sokkimpulzus-kezelés
- V.3.4.5. Interferencia-áramú kezelés
- V.3.4.6. Transzkután elektromos idegstimulációs (TENS) kezelés
- V.3.4.7. Kombinált kezelések
- V.3.4.8. Elektro-akupunktúra
- V.3.4.9. Implantált idegstimulátorok
- V.3.4.10. A szív ingerterápiája
- V.3.4.1. Egyenáramú kezelés
- V.3.5. Alkalmazási útmutatások
- V.3.6. Egy tipikus eszköz bemutatása
- V.3.7. Karbantartás
- V.3.8. Hibaforrások
- V.3.9. Mit tegyen a beteg?
- V.3.10. Ellenőrző kérdések
- V.3.1. Mi a kisfrekvenciás elektroterápia?
- V.4. Defibrillátorok és szívritmusszabályozók
- V.4.1. A defibrillátor feladata, jelentősége, a terápia célja
- V.4.2. Élettani alapok
- V.4.3. Biofizikai alapok
- V.4.4. Bifázisos defibrillátorok
- V.4.5. Defibrillátorok jellemzői
- V.4.6. Defibrillátorok alkalmazása
- V.4.7. Egy tipikus automata defibrillátor
- V.4.8. Ellenőrző kérdések
- V.4.9. Szívritmus-szabályozók (pacemakerek)
- V.4.11. Biofizikai alapok
- V.4.12. Pacemakerek működési elve
- V.4.13. Egy tipikus beültethető pacemaker
- V.4.14. Mit tegyen a beteg?
- V.4.15. Ellenőrző kérdések
- V.4.1. A defibrillátor feladata, jelentősége, a terápia célja
- V.5. Nagyfrekvenciás sebészeti vágók
- V.5.1. A sebészek segítője
- V.5.2. A nagyfrekvenciás áram tulajdonságai
- V.5.3. A nagyfrekvenciás árammal történő vágás elmélete
- V.5.4. A monopoláris módszer
- V.5.5. A bipoláris módszer
- V.5.6. A semleges elektród
- V.5.7. Felégések
- V.5.8. Felégések lehetséges okai
- V.5.9. Mit kell tenni a személyzetnek?
- V.5.10. Ellenőrző kérdések
- V.5.1. A sebészek segítője
- V.6. Csecsemőinkubátorok
- V.7. Infúziós eszközök
- V.7.1. Mi az infúziós terápia?
- V.7.2. Élettani alapok
- V.7.3. Nyomásviszonyok folyadékokban
- V.7.4. Infúziós eszközök
- V.7.5. Infúziós pumpák jellemzői és szolgáltatásai
- V.7.6. Alkalmazási útmutatások
- V.7.7. Tipikus eszközök bemutatása
- V.7.8. Karbantartás
- V.7.9. Hibaforrások
- V.7.10. Mit tegyen a beteg?
- V.7.11. Ellenőrző kérdések
- V.7.1. Mi az infúziós terápia?
- V.8. Az otthonápolás (home care) eszközei
- Irodalomjegyzék
Kiadó: Akadémiai Kiadó
Online megjelenés éve: 2025
ISBN: 978 963 664 096 5
Napjaink gyógyászata számos orvostechnikai eszközt használ. A könyvben ezek közül a néhány leggyakoribb és legfontosabb műszercsoport működési alapjait, használatának szempontjait és lehetőségeit mutatjuk be. Ilyen tájékozottság a diplomás egészségügyi dolgozóktól is elvárható. A könyv nyelvezete közérthető, így az oktatásban az alapozó ismeretek átadására alkalmas. Mindemellett ajánlhatjuk érdeklődő laikusok számára is. A szerzők gyakorlott oktatók, akik a területen több diplomával és gyakorlati ismeretekkel rendelkeznek és jártasok az orvostechnikai szabályozás, a kórházi felhasználás és a szervizelés területén is.
Hivatkozás: https://mersz.hu/dio-kovacs-szekrenyesi-zombory-biofizika-es-orvostechnika-alapjai//
BibTeXEndNoteMendeleyZotero
gomb segítségével választhatsz, hogy fejezetről fejezetre lapozva vagy inkább folyamatosan görgetve olvasnád-e a könyvet.
