10.1. Jogászok és banyák, avagy hogyan lesz egy szóból sok?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A melléknevünk ugor kori örökség, alapszava *jama alakú lehett, mai hanti megfelelője jǝm, manysi megfelelője jomas (az -s képző). Mielőtt megnéznénk, hogyan lett e szavunkból sok, nézzük meg, milyen hangváltozások révén jött létre maga a mai hangalak a kikövetkeztetett ugor kori *jama hangsorból! Az egyik ilyen hangváltozás az m > v gyengülés (a gyengülésről lásd a 4. fejezetet), amely jelenségre a szakirodalomban legtöbbször a kelta nyelvekből látni példákat; olyanokat, mint walesi têr (ejtsd: tér) ’tiszta’ + mêl (ejtsd: mél) ’méz’ > terfel ’tisztított méz’ (ejtsd: tervel).1 A *jama-ból is így lett az ősmagyarban *jawa (az m-hez hasonlóan, két ajakkal képzett w-vel), majd az ómagyar kor végére java (a mai magyar v-vel). Megjegyzendő, hogy szó belseji m-et tartalmazó szavainknak csak egy része esett át ezen a változáson, más részük nem: lezajlott ugyanez például a név és a nyelv szavaknál (vö. manysi nam, finn nimi ’név’; déli manysi n’iləm ’nyelv’, északi lapp njálbmi ’száj’), sőt (ahogy a szó végi magánhangzókról szóló fejezetben láttuk) a nyúl szavunkban is, ahonnan a w később nyomtalanul eltűnt, de nem történt meg a változás a hím és a szem esetében (vö. manysi χum ’férfi’, komi komi ’komi (ti. ember)’; manysi sam, finn silmä ’szem’).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A másik fontos változás a *jama-tól a jó-ig vezető úton a szó végi magánhangzó lekopása volt az ómagyar kor elején (lásd a 4. fejezetben), amit a szó végére kerülő w vokalizálódása, majd az így keletkezett kettőshangzó egyszerűsödése követett: *jawa > *jaw > jau > jó. (Itt több közbülső fázist átugorva csak a folyamat fő állomásait mutattuk be.) Toldalékok előtt azonban, tehát ha a magánhangzó nem szó végi helyzetben volt, megmaradt az -a-, és ebben a minőségében már végi magánhangzónak, tővéghangzónak kell neveznünk – ez az, amit ma kötőhangnak hívunk. Ily módon tehát az ősmagyar *jawa szó az ómagyarban immár nem egy, hanem két tőváltozatban élt tovább: az ősi toldalékok előtt a v-s változatot használták (java-k, java-t, java-s stb.), a később keletkező, ún. testes toldalékok azonban immár a rövidebb tőhöz kapcsolódtak hozzá: jó, jó-ban (lásd Halotti beszéd: adjon neki … mend jouben részet ’minden jóban részt’), jó-ra, jó-kor, jó-ság stb.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Csakhogy az ilyesfajta alaktani váltakozás gyakran azzal végződik, hogy az egyik – többnyire a gyakoribb – változat kiszorítja a másikat. Ez történt a jó : java- relációban is: a v nélküli változat legyűrte a v-st, azaz a jó, jó-ban, jó-ra stb. alakok mellett megjelentek a jó-k, jó-t stb. alakok is, a java-k, java-t stb. alakok helyén. Más szóval visszaállt az eredeti szituáció: ismét egyalakú lett a tő, de ez alak már nem az az alak volt, mint kezdetben. Igen ám, de az ilyenfajta analógiás kiegyenlítődés nem vezet okvetlenül a „vesztes” alakváltozat nyomtalan eltűnéséhez, az sokszor más jelentésben új életet kezd élni: ezt szóhasadásnak hívjuk. A szóhasadás révén egy szóból kettő lesz, ami az új szavak keletkezésének egyik módja.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ez történt esetünkben is: a java- tőváltozat nem tűnt el, hanem főnévként, 1. ’vagyon’, 2. ’haszon’, 3. ’értékesebbik rész’ jelentésben önállósult, éspedig igen korán, már az ómagyar kor elején. Az 1. jelentésben többes számban (pl. gazdátlan javak), a 2.-ban és 3.-ban pedig birtokos személyraggal használatos (pl. a javadat akarom; a java még hátravan). A ’jó’ jelentés ilyen változásaira más nyelvekből is ismerünk példát: angol goods, spanyol bienes, lengyel dobra stb. (mind: ’javak’); spanyol es por tu bien ’a javadra válik’; francia Le meilleur reste a venir, angol The best is yet to come ’A java még hátravan’ (filmcím; mindkét nyelvben a melléknév felsőfoka szerepel ’java’ értelemben). A szókészletben lezajlott nyelvtörténeti változás tehát így ábrázolható (10.2. ábra):
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

10.2. ábra. A java szó hasadása
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Hasonló fejlődés eredménye a és a sav, a és a hív (pl. híven, hívek) kettőssége is (további példáktól most eltekintünk).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az új szavakat azonban alkotni is lehet, mindenekelőtt képzéssel, elvonással – ami a képzés ellentettje – és összetétellel. Így történt ez a esetében is. Nézzük először a képzést és az elvonást: mind a v-s, mind a v nélküli tőváltozatból születtek képzett származékok, azokból pedig újabb származékok. A v-s változat elsődleges, másodlagos és többedleges származékszavai szabályos sorokat alkotnak: javul; javít; javall (’jónak tart; tanácsol’): javallat; javadalom (’haszon, jövedelem’): javadalmaz; javas (’kuruzsló’): javasol (’tanácsol’): javaslat; stb. A v nélküli változat származékai ezzel szemben tarka és első látásra meghökkentő halmazt alkotnak: ki hinné, hogy nemcsak olyan szavak fakadnak a jó-val egy tőről, mint jós, jóság, jobb és ezek különböző származékai, hanem olyanok is, mint jószág, jobbágy, jog, gyógyul ~ gyógyít és igaz?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Nézzük először röviden, hogyan szaporította meg a képzett szavaink számát az előbbi három! Ami a jós-t, valamint az abból képzett jósol, jóslat származékokat illeti, ezek is szóhasadással különültek el a javas, javasol, javaslat változatoktól. A javas olyasvalaki, aki jó, tehát egészséges, gyógyító erejű (vagy annak hitt) füveket és más csodaszereket tart magánál, és varázslatot hajt velük végre, aki pedig javasol, azaz tanácsol, az arra mutat rá, hogy mit tart jónak. Ehhez képest a jós olyan javas, aki jövendőmondásra specializálódott (mert a javasok mellékesen azzal is foglalkoztak); aki tehát jósol, az jövendöl.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A jóság esetében újabb szóhasadásnak vagyunk tanúi: bár a mai beszélőnek eszébe sem jutna ezt az elvont főnevet a jószág-gal összefüggésbe hozni, a -szág elem nem más, mint a grammatikalizációról szóló fejezetben már említett -ság képző egy régi nyelvjárási változata (ugyanez van ország szavunkban is). A régebbi és az újabb változat természetesen jelentésében is elkülönült egymástól: a jószág anyagi tulajdont, a jóság pedig erkölcsi tulajdonságot jelent.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezek után nem meglepő, hogy jobb szavunk is megkettőződött a magyar szókészletben. Egyrészt továbbra is szolgál a középfokaként (pl. ő se jobb a Deákné vásznánál), másrészt térbeli jelentést is felvett (’jobbra levő’, lásd pl. a jobb lator megnevezésében), majd ’jobb kéz/láb/oldal’ jelentésben főnevesült is (pl. segítő jobbot nyújt; leült a jobbomra). A nem térbeli változat származéka a jobbul, jobbít, jobbik stb. Vegyük észre, hogy a jobb származékban az ó megrövidült. Ennek oka a középfok -b-jének magánhangzóközi megkettőződése, más szóval a hosszúságviszonyok átrendeződése volt: jób: jóbat > jób: jobbat (a középfok jele ugyanis régebben csak egy -b volt, amely egy mp hangkapcsolatot tartalmazó alapnyelvi képzőből fejlődött; a szóban forgó hangváltozásról lásd a 4. fejezetben mondottakat). Ez az új alak aztán általánosult, így ma jób helyett is jobb-at mondunk.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Most pedig térjünk át a jobbágy, jog, gyógyul ~ gyógyít és igaz származékokra! Ezeknek képzői mára mind elhomályosultak, a tőhöz tartozónak érezzük őket, és egykori képző voltuk csak nyelvtörténeti vizsgálattal mutatható ki. A jobbágy-beli -gy képző, ami a jobb tövéhez járul, néhány, eredetileg fás helyet jelentő helynévben maradt még fenn: Nyárágy, Somogy, Szilágy. Magának a jobbágy szónak az eredeti jelentése ’a (leg)jobbakhoz tartozó személy, vazallus’ lehetett.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Míg a jobbágy szóból ha a képzőt nem is, de a jobb alapszót a mai nyelvérzék még csak-csak ki tudja elemezni, addig a jog, gyógy-, igaz szavakban nemcsak az elhomályosult képzőt nem ismerjük fel, hanem az alapszóra sem ismerünk rá, olyannyira elüt alakilag is és jelentésben is a jó-tól.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A jog a és egy -g névszóképző kapcsolatából lett, ahogy a balog ’balkezes’ is a bal + -g elemből tevődik össze. (További -g-képzősök pl. boldog, felleg, gyalog, hályog, kéreg, részeg, világ.) A jog eredetileg rokon értelmű volt a jobb-bal ’jobb kéz’, illetve ’jobbra levő’ jelentésben (az 1466-ban másolt Müncheni kódexben például jog szem, jog kéz, és jog felől felfeszített lator szerepel), a szó belseji ó is valószínűleg épp a jobb analógiájára rövidült meg benne (jóg > jog). Idővel azonban a jobb kiszorította az eredeti funkciójából – ahogy a bal is a balog-ot –, és csak a nyelvújítók hozták vissza a latin jus ’törvény’ (> magyar juss) megfelelőjeként, idegen mintára. (A ’jobb kéz’, ’jobbra levő’ és ’jog’ jelentést több nyelv is egyazon szóval fejezi ki: pl. az angol [right], a német [recht ’jobbra levő’ és das Recht ’jog’], a francia [droit], a spanyol [derecho] és az orosz [prav- ’jobbra lévő’ és pravo ’jog’].) Ezután a jog-nak több származékszava lett: jogar, jogász, jogos (és ez utóbbi származékai: jogosult, jogosít, jogosítvány) stb.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

De keletkeztek a jog-nak régebben is származékai: jógul, jógít, azaz ’javul’, illetve ’javít’. Ezek ma is élnek, éspedig gyógyul, gyógyít alakban és szűkebb, csak az egészségi állapotra vonatkozó jelentésben. Tövükben két hangváltozás történt: 1. A szó eleji j- gy-vé erősödött (ez a gyengülés ellentéte): jóg- > gyóg-. Ez a változás nem volt előzmény nélküli az ómagyarban, hiszen a gyalog gy-je is j-ből lett, vö. mari jal, finn jalka ’láb’ (a gyalog eredeti jelentése, amint a p- kezdetű ismerősökről szóló fejezetben már láttuk: ’saját lábon – tehát nem lovon – járó’). További példák a j- > gy- változásra: jertek > gyertek, jön > nyelvjárási gyön stb. 2. A szó belseji -g- ehhez a gy-hez hasonulva lett gy: gyógul, gyógít > gyógyul, gyógyít. (Ugyanúgy, ahogy pl. a szláv grekből is görög lett görök helyett.) E két igéből pedig elvonással született a gyógy- alapszó: lásd gyógyász (és innen: gyógyászat), ami összetételek előtagjaként is használatos (lásd alább).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A jog régi származékai közé tartozik az igaz is, aminek melléknévi jelentései: ’becsületes, valósághű, valóságos, valódi, igazságos, jogos’, főnéviek pedig: ’valóság, méltányosság, jogos igény stb.’ Elhomályosult -z képzője olyan szavakban mutatható még ki, mint nehéz, száraz, illetve eredetibb, zöngésületlen alakjában: kopasz, ravasz stb. De miért igaz, miért nem jogaz ez a származék? Amiért a juhar-ból ihar, a juh-ból (és juhász-ból) ih (és ihász), a Halotti beszédbeli johtat-ból iktat, a jorgat-ból pedig – másféle képzéssel – irgalmaz lett. Egyszerűen szólva: ju-, jo- > i-, azaz a szókezdő j- a képzés helyét tekintve magához hasonítja a rá következő magánhangzót, majd dolga végeztével el is tűnik.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Hasonló hangváltozás zajlott le az inkább esetében, amelynek a közepe ugyan még megfejtetlen, viszont az egyértelmű, hogy ez is a szócsaládjához kapcsolódik, végén pedig középfokjelet visel. Ómagyar kori forrásaink egy része még őrzi is az eredeti szókezdő j-t (pl. Nemynemew bewlch hogy az halalt yonkab ezeben tarthatna ’Néminemű bölcs hogy a halált inkább eszében tarthatná’, Példák könyve, 1510). Ahogy az ig- viszonyul a jog-hoz, és az inkább a már eltűnt jonkább-hoz, ugyanúgy viszonyul pl. az orosz Iván a görög Joannes-hez és társaihoz (angol John, francia Jean, finn Juhani, magyar János stb.), vagy pl. szláv eredetű iga szavunk a latin jugum-hoz ’ua.’ és rokonaihoz (angol yoke, német Joch ’ua.’). Az igaz továbbképzései: igazol, igaztalan, igazgat stb.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az eddigiekben azt próbáltuk áttekinteni, hogy az ugor kori *jama melléknév milyen tőváltozatokban és (képzés vagy elvonás révén keletkezett) származékszavakban folytatódik a magyarban. Összesen 35 ilyen szót említettünk, de persze jóval több van. Most szóljunk röviden a velük alkotott összetételekről is! Ezeknek se szeri, se száma: javakorabeli, javasasszony, törvényjavaslat, csirkejava, színe-java; jókedv, jókora, ezerjó; jósnő, szívjóság, jobblét, jobbágytelek, jogállam, gyógyszer, igazmondás stb. Olyan összetételt sem nehéz (ki)találni, amely egynél több ilyen származékot tartalmaz: jószágigazgató, gyógyászigazolvány, jogarjavítás. További példák sorolása helyett említsünk meg két olyan egykori összetételt, amelyekben a szavunk lappang. Az egyik a jámbor melléknevünk, amely a jó+ember összetétel elhomályosulásával és az ennek következtében fellépő hangrendi illeszkedéssel (*jámber > jámbor) állt elő. Az, hogy mára teljesen elvesztette eredeti jelentését, abból is látszik, hogy állatokra és növényekre is vonatkoztatható: jámbor, mint a birka; jámbor moszatok. A másik hajdani összetétel a ma már nem létező jób+anya ’nagyanya’ (szó szerint: ’jobb anya’), amelyből banya szavunk ered.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az egykori jób előtagból nem maradt más fenn, mint a -b középfokjel, éspedig azért, mert a nyelvérzék tévesen szókezdő mássalhangzónak elemezte: jób+anyajó+banya (körülbelül úgy, ahogy ma a határozott névelővel z-jével történik néha: séta a zerdőben, azt írja a zújság). Mi volt a téves elemzés oka? Az, hogy a szabályos jób középfokú alakot, mint fentebb említettük, a nyelvhasználatban fokozatosan kiszorította a jobb, így összetételünk előtagjaként egyre inkább elavult, és egy idő után teljesen értelmetlennek tűnt. Úgy lehetett értelmet csiholni bele, hogy a b-t leválasztották róla, és az -anya elé csatolták. Az egykori jób+anya tiszteletteljes elnevezés volt (vö. szépanya), de mindez már a múlté. A jó+banya nemcsak rokonságnévjellegét és pozitív hangulatát vesztette el, hanem - előtagját és vele a szócsaláddal való kapcsolatát is.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

10.3. ábra. Jób (=jobb) anya vagy jó banya?
Forrás: Varga Mónika rajza
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Könnyű tehát belátni: alapnyelvi eredetű szavainkból egész szócsaládok nőhetnek ki, és a tagok száma bennük százakra rúghat. Mint láttuk, az ugor alapnyelvi *jama esetében nem kellett ehhez más, mint néhány szóhasadás, néhány további hang- és jelentésváltozás, valamint a fő szóalkotási módok (képzés, összetétel, elvonás) használata. És természetesen sok-sok évszázad, sok-sok generációnyi beszélővel.
1 GPC Online. University of Wales Centre for Advanced Welsh & Celtic Studies, 2014. http://www.geiriadur.ac.uk.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave