5.2. Mit csinál az etimológus?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egy nyelv szókészlete tehát sokféle forrásból gazdagodhat: az öröklött, legrégibb szókészlet bővülhet más nyelvekből származó átvételekkel és belső keletkezésű szavakkal. Szóátvételre általában olyankor kerül sor, ha egy új tárggyal vagy fogalommal találkozik egy beszélőközösség, és azoktól, akik közvetítik számára ezt az új tárgyat vagy fogalmat, átveszi annak megnevezését is. Az is általános azonban, hogy az átadó nyelvnek egyszerűen nagyobb a presztízse, és jobban hangzik a beszélők számára, ha az átadó nyelv szóalakját használják valaminek a megnevezésére.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Amikor átkerül egy szó az átvevő nyelvbe, az rendszerint beilleszkedik az adott nyelv szavai közé. A pandémia miatt (is) emlékezetessé váló 2020-as év gyakran használt fogalma volt például a home office. Bár írásbeli megjelenítése ezt nem tükrözi, ez a szókapcsolat is inkább magyaros, mint angolos kiejtéssel jelenik meg a mindennapi beszédben, azaz például a home első magánhangzója inkább hosszú ó jellegű, nem pedig egy [əʊ] vagy [oʊ] kettőshangzó, az office pedig toldalékokat is úgy kap, mint bármelyik más sz-re végződő magyar főnév. Az angolból eredő szókapcsolat tehát a meghonosodás felé halad, de esetében még egyértelműen azonosítható a beszélők számára a forrása. Rengeteg olyan szó van azonban, amely olyan régóta eleme a magyar szókészletnek, hogy már csak kutatással lehet kideríteni, más nyelvből került-e át a magyarba, vagy az uráli, finnugor, esetleg ugor alapnyelv kora óta használatos. (És mindezt még bonyolítja, hogy természetesen bármelyik alapnyelv – mint egykori természetes nyelv – maga is kölcsönözhetett szavakat más nyelvekből.) Az etimológus a szavak eredetét próbálja felderíteni: maga az etimológia a görög etümosz ’való, igaz, eredeti’ és logosz ’beszéd, vélemény, értekezés’ szavakból áll.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

5.1. ábra. Félresikerült szuperhősválasztás1
Forrás: xkcd.com
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az igaz eredeti megtalálása azonban általában kitartó és aprólékos munkát kíván. Amikor az örökölt szókészlet elemeinek rokon nyelvekben lévő megfelelőit próbáljuk feltárni, akkor az a két fő szempont, hogy a feltételezett rokon szavak jelentése és hangalakja megfeleltethető-e egymásnak. A vizsgálat része az is, hogy megpróbáljuk megállapítani, mi lehetett az etimon, vagyis az az alapnyelvi szó, amelyből a leánynyelvekben meglévő leszármazottak eredeztethetők: ezt a kikövetkeztetési folyamatot nevezzük rekonstrukciónak, a kikövetkeztetett alakot magát pedig rekonstruktumnak (a hangalak rekonstruálásáról az előző fejezetben bővebben is szóltunk).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kölcsönzött szavaknak pedig meg kell állapítani a forrását, és bár ez sokszor eléggé egyértelmű, meg kell győződni a kölcsönzés irányáról is, azaz hogy melyik nyelv volt az átadó, és melyik az átvevő. Vannak bizonyos jelek, amelyekből gyanítani lehet, hogy egy adott szó átvétel, például ha a mai magyarban találkozunk egy olyan k- kezdetű szóval, amelyben a k mögött mély hangrendű magánhangzó van, akkor sejthetjük, hogy ez nemigen lehet alapnyelvi örökség. Mint már említettük ugyanis (lásd 4. fejezet), azokban a szavakban, amelyekben az alapnyelvben a k-t mély hangrendű magánhangzó követte, ez a k a magyarban h-vá változott (pl. had, hal (főnév), hal (ige), három, hat, hall, háló). A k + mély hangrendű magánhangzós szókezdetű szavak tehát jó eséllyel átvételek: ilyennek bizonyult például a kar, karám, komondor, kuvasz, komló, kapu, kalóz, koporsó (török eredetűek), a kakas, kalács, kalász, karácsony, kanca, kapor, kovász, kulcs (szláv eredetűek), vagy éppen a kályha, kastély, kappan, kalmár, kalucsni, kaszni, kuglóf, kaptár (német eredetűek). 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

S hogy honnan lehet még tudni, hogy mi a kölcsönzés iránya, azaz hogy nem a magyar adta át ezeket a szavakat a többi nyelvnek, hanem a magyar vette át? A hangtani kritérium mellett segít annak a megvizsgálása is, hogy az adott szóalak melyik nyelvcsaládban elterjedt, illetve ha részekre bontható, akkor melyik családban áll értelmezhető egységekből. A koporsó szó például a magyarban nem bontható kisebb, funkcióval bíró elemekre. Ezzel szemben a török nyelvekben viszont négyre is: a szó töve a kāp, amelynek jelentése ’tartály, tároló’, és további három képzőelemet tartalmaz; levezetéséről, illetve a török nyelveken belüli elterjedtségéről számos adatot tartalmaz a Berta Árpád és Róna-Tas András által írt Nyugati ótörök szótár.2 Ugyanez a kāp a töve a magyar kobak szónak (lásd alább), de két különböző törökségi nyelvből és eltérő időkben kerültek át a szóalakok (a koporsó a honfoglalás előtt egy csuvasos típusú török nyelvből, a kobak a honfoglalás után a kunból), nem is csoda, hogy ezeket a magyar beszélők nem kapcsolják össze.
1 ’Jaj, ne – Önnek igazából ENTOmológusra lett volna szüksége. Tudja, ez a görög entomon szóból származik, melynek jelentése »rovar«, amely azonban a semleges nemű alakja az entomos szónak, melynek jelentése »ízelt« vagy …’
2 Róna-Tas, András – Berta, Árpád: West Old Turkic: Turkic loanwords in Hungarian. Harrassowitz Verlag, Wiesbaden, 2011. A fejezetben olvasható információk a török eredetű szavakról innen származnak.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave