1.2.2. A nyelvek érintkezésen alapuló hasonlósága

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Amikor két vagy több nyelv beszélői érintkeznek egymással, az egyes nyelvekből különféle módokon különféle elemek kerülhetnek át elsősorban azoknak a beszélőknek a közvetítésével, akik az adott nyelveket egyaránt használják, azaz két- vagy többnyelvűek. A legismertebb eset a kölcsönzésnek az a típusa, amikor bizonyos elemek hangalakkal és jelentéssel kerülnek át egy másik nyelvbe. A magyar nyelv 2500-3000 éves önálló története során, azaz amióta az ugor nyelvközösség felbomlott, számos ilyen elemmel gazdagodott. A legkorábbiak ezek közül ó- és középiráni eredetűek (pl. tehén, tej, tíz), a legfrissebbek között pedig sok az angol eredetű elem (pl. offol, trú), ezek folyamatosan kerülnek át a nyelvbe jelenleg is. Nemcsak fogalomjelölő, hanem grammatikai viszonyokat kifejező elemek kölcsönzésére is lehet példát találni a nyelvekben: minél hosszabb ideig áll fenn az érintkezés a beszélők között, és az minél intenzívebb, annál nagyobb az esély az átvételekre. Fontos szerepet játszik a nyelvek egymásra gyakorolt hatásában az is, hogy a beszélői közösségek milyen viszonyban vannak egymással, melyik csoport a domináns, melyiknek van nagyobb presztízse, illetve maguknak a beszélőknek a száma is meghatározó, de nem kizárólagos tényező lehet.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kölcsönzésnek kicsit nehezebben felderíthető, de szintén általános módja az is, amikor az egyik nyelv mintául szolgál a másik nyelv számára, de a mintát az átvevő nyelv saját elemekkel tölti ki. Ismert példája ennek a tükörfordítás, amikor egy nagyobb nyelvi egységet (szóösszetételt vagy kifejezést) adnak vissza úgy egy másik nyelven, hogy annak összetevőit elemenként lefordítják: ilyen a magyarban például a befolyás főnév, mely a német Einfluß mintájára jött létre. A fentiekhez hasonlóan nyelvtani szerkezetek is megjelenhetnek így egy-egy nyelvben, vagy akár több nyelvben is, de ennek ugyanúgy előfeltétele a hosszabb ideig fennálló érintkezés. Ennek egyik leghíresebb példája a Volga–Káma vidéki ún. nyelvszövetség (area), ahol az itt beszélt finnugor nyelvekre (mordvin, mari, udmurt, komi) az ugyanitt beszélt török nyelvek (csuvas, tatár, baskír) voltak nagy hatással, illetve a sok egymás mellett töltött évszázad során ezeknek a nyelveknek számos közös vonása alakult ki. A török nyelvekből származó átvételként jelent meg például a mordvinban, a mariban és az udmurtban egy olyan szerkezet, amelyben egy igenév személyragozott alakja és a ’kimegy, kijön’ jelentésű ige együttese azt fejezi ki, hogy valaki valamit akar/szeretne megtenni (pl. udmurt Mynam ekteme pote ’Táncolni akarok’; szó szerint kb.: ’Az én táncolásom kijön’). A jelenség külön érdekessége a magyar szempontjából az, hogy az oszmán-törökből ugyanez a minta átkerült a románba, a román minta pedig a magyar nyelv legkeletibb nyelvjárásaira is hatott, ez a forrása az itt adatolt nem jött játszódnom szerkezetnek. Ugyanazt a mintát látjuk tehát a Volga-vidéki finnugor nyelvekben, mint a háromszéki magyar nyelvjárásban, és ezeknek egyaránt török forrásuk van, de más-más volt az átadó nyelv és az átvétel ideje is.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mindeddig olyan típusú kapcsolatokról esett szó, melyek esetében az átvevő nyelv fennmarad, azaz a beszélők folyamatosan használják, újabb és újabb elemeket építve bele. A másik típusú kapcsolat az, melynek eredményeként egy adott nyelv beszélői felhagynak eredeti anyanyelvükkel, és átvesznek egy másik nyelvet a környezetükben beszélt nyelvek közül. A nyelvcsere során azonban eredeti nyelvükből átvisznek bizonyos elemeket abba a nyelvbe, amelyre váltanak. A balti nyelveknek, valamint az orosznak (ezen belül is elsősorban az északi orosz dialektusoknak) vannak olyan vonásai, amelyeknek legvalószínűbb magyarázata az, hogy ahogy ezek a népek terjeszkedtek, a hatókörükbe kerülő, eredetileg uráli nyelvet beszélő népek nyelvet váltottak (azaz maguk is balti vagy orosz beszélőkké lettek), de eredeti uráli nyelvük egyes vonásai beépültek az általuk újonnan elsajátított nyelvbe. Így például az indoeurópai, s azon belül a balti nyelvek közé tartozó lett nyelvbe az uráli eredetű, mára már gyakorlatilag kihalt lív nyelvből került át az első szótagi hangsúlyozás jelensége, de ugyanez megfigyelhető a szintén balti litván bizonyos nyelvjárásaiban is, valamint az északi orosz nyelvjárásokban.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave