Etimológiai szempontból elég valószínű, hogy a mony is, de talán a tyúk is előbb volt, mint tojás. A tyúk török jövevényszó, még a honfoglalás előtt kerülhetett át a magyarba, első írásos említése 1181-es. Talán a tojásban megbúvó igető, a toj- (azaz: tojik) is török eredetű, de itt említ az etimológiai szótár egy alternatív magyarázatot is. Eszerint a tőben egy alapnyelvi ’hoz’ jelentésű ige rejtőzik, más uráli nyelvekben is megfigyelték ugyanis ezt az igét a tojás, illetve hát a mony szövegkörnyezetében (észt muna too- ’tojást tojik’). A szótár szerint a valószínűbb magyarázat az előző, azaz a török származtatás (ezt jelzi a lehetséges levezetések sorrendje). Miért van akkor belső keletkezésű elemként feltüntetve a fenti táblázatban (5.1. táblázat), nem pedig török eredetűként? Az erre a magyarázat, hogy a képző, amely a feltételezett igetövön szerepel, nem török eredetű, a tojás származék egyértelműen a magyar nyelven belül keletkezett. Történetesen ha mégis a kevésbé valószínűnek tartott finnugor eredetű igető lenne a képzés alapja, az etimológiai besorolása a szónak nem változna, méghozzá hasonló okokból (azaz hogy a szótő és a képző összekapcsolása már a magyar nyelv önálló életében ment végbe). Hogy ez a folyamat viszonylag kései, azt az is mutatja, hogy az első adatot a mai jelentéssel csak 1708-ból hozza rá a szótár.

Tehát gazdagodott a szókészlet egy képzett szóval – de miért szorult ki a köznyelvből a mony? Önmagában az, hogy megjelenik egy azonos jelentésű szó, még nem ad erre magyarázatot, hiszen például a burgonya és a krumpli is békésen megfér egymás mellett, nem is beszélve számos nyelvjárási változatukról. Talán szerepet játszhatott ebben a mony szó második jelentése, illetve az ennek alapján kialakuló további, a férfi nemi szervekkel kapcsolatos jelentések. S bár mindez csak találgatás, esetleg ez adhat választ a fejezet címében feltett kérdésre is.