Gugán Katalin (főszerk.), Kerezsi Ágnes, Kubínyi Kata (szerk.): Hanti hadak, manysi mesék: kalauz legközelebbi nyelvrokonainkhoz
›
Élet Szibéria nyugati végein
›
13. A hantik története és kapcsolatuk a környezetükkel
›
13.3. A szovjethatalom és a kollektivizáció
›
13.3.4. Államosítás, iparosodás, kőolajtermelés

13.3.4. Államosítás, iparosodás, kőolajtermelés

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

1961-ben a OSZSZSZK1 Minisztertanácsának utasítására a kolhozokat javarészt feloszlatták és halgyárakba, állami vadász- és más gazdaságokba, ún. szovhozokba szervezték át. Ez az átalakítás és nagyobb gazdasági egységekbe foglalás (Szibéria más területein ezek főleg szovhozok voltak) a hagyományos iparágakban, mint rénszarvastenyésztés, halászat és vadászat, a termelékenység csökkenéséhez vezetett. Az üzemek most központosítottabbak lettek, a vezetésük pedig kevésbé ismerte a helyi viszonyokat, és rugalmatlanabb volt. A háború utáni magas produktivitás többek között a sztálinista hétköznapok katonai fegyelmezésének volt köszönhető, mely az 1960-as években alábbhagyott, és így több lehetőség adódott a hétköznapi ellenállásra, nagyobb lett a magánszemélyek mozgástere.2

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A terület sorsának következő fordulópontját a vasútvonal kiépítése jelentette Szurgut városába, melyet 1975-ben üzemeltek be, és az elkövetkező években továbbépítették észak felé Novij Urengoj irányába. Ezen a vasútvonalon alapították az 1970-es években a Kogalim nevű települést, melyet 1985-ben várossá nyilvánítottak. Ez a vasútvonal volt az előfeltétele a kőolajmunkások tömeges beáramlásának a területre. Szurgut nagyvárossá alakult, ma több mint 300 000 lakost számlál. A kőolajipar rohamos fejlődése és az ezzel összefüggésben folyamatosan növekvő lakosság miatt az 1970-es és 1980-as évek folyamán a régióban teljes körű adminisztrációs átszervezés ment végbe. Szurgut várostól és a közvetlen közelében található számos olajmunkásteleptől eltekintve csak Kogalim és Fjodorovszkij számít nagyobb településnek a tromagani hantik lakóhelyének környékén. A Szurguti járásban manapság több mint 90 millió tonna olajat (ez kb. az összoroszországi olajtermelés egyötöde) termelnek ki. Ennek 80%-át a két legnagyobb cég, a Szurgutnyeftyegaz és a Lukoil adja.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

13.3. ábra. Kogalim, a Lukoil városa
Fotó: Stephan Dudeck, 2008
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mindössze halátvevőhelyekből és vadászkunyhókból állt az az infrastruktúra, melyet az olajkitermelés előtti időkben az állam, illetve állami szervezetek hoztak létre. Egészen az 1990-es évek elejéig az állam alig avatkozott bele az erdei életmódba és a hanti szálláshelyek életébe. Intézkedéseit a következőkre korlátozta: bérfizetés, természetes erdei termékek fogadása, iskolaköteles gyerekek bentlakásos iskolákban való elhelyezése, valamint helikopterek rendelkezésre bocsátása preventív jellegű, illetve vészhelyzetet elhárító orvosi vizsgálatokra. Az erdei lakosság közlése alapján az állami szervek, mint pl. a vadászfelügyelet, a bűnüldözés vagy a közigazgatás munkatársai igencsak ritkán jelentek meg személyesen a körükben. A növekvő kőolaj-kitermeléssel, az utak és települések kiépítésével és az egyre gyarapodó környezetszennyezéssel az 1990-es évek elején a vadászat és halászat már nem volt jövedelmező, így a halgyár bezárt, és ma már csak a vadászat létezik magánvállalkozásként.
1 Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság.
2 Oswald – Voronkov (2003).
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave