A barokk próza egyik sajátos műfaja volt az értekezés, amely – éppen a barokk világkép és érzékenység talaján állva – fokozott érdeklődést mutatott poétikai, retorikai, illetve morális, politikai és aszketikus kérdések iránt. Baltasar Gracián (1601–1658) életműve is ehhez a szellemi irányhoz kapcsolódott – természetesen kellő mértékben merítve a reneszánsz hagyományokból. A jezsuita, de a renddel gyakran nézeteltérésekbe keveredett Gracián első művei a morálfilozófia kérdéseivel foglalkoznak. A hős (El héroe, 1637) húsz fejezetben tárgyalja az előrelátó, harcias és filozófus udvari ember alakját, aki a mindennapok hőse; A bölcs (El discreto, 1646) – mint az ajánlásból kitetszik – a Hős versenytársaként született nevelési célzattal egy ifjú fejedelem számára; A politikus (El político, 1640) pedig az igazi uralkodó, a politikus archetípusát vázolja fel. Az érvényesülés és a társadalmi siker módszereit taglaló értekezésekhez tematikailag nagyon közel áll Az életbölcsesség kézikönyve (Oráculo manual, 1647), amely háromszáz életvezetési bölcsességet, maximát, aforizmát tartalmaz. E művek közvetlen szellemi ihletői – a szerző bevallása szerint is – Castiglione, Machiavelli, Tacitus és Seneca. A gáncsoskodó (El criticón 1651/53–1657) az emberi élet négy évszakáról, azaz négy szakaszáról szóló morális elmélkedés.